aug 19

2013. augusztus 12-18.

Hétfőn reggel ugye megkezdődtek a munkálatok a bárban…. Hát nem volt egyszerű, és könnyű feladat, de elbírtunk vele. Heten dolgoztunk a felújításon/nagytakarításon. Márti, Pippo, Kelvin, Gigi, Juan, őszőkesége és én. Kelvin és Gigi Pippoval dolgozott egy új ajtón a bolt és a bár között. Mi meg elkezdtük a nagytakarítást. Elkezdtünk kihordani mindent a bárból, fel a konyhába vagy a raktárba. Ugye ki kellett takarítani az összes hűtőt, szétszerelni az összes gépet, a kávétól elkezdve a grillig, mindent, és mindent jól kipucolni, kitakarítani. Úgyhogy nem unatkoztunk, egyáltalán. Megbeszéltük, hogy egy órával kevesebb szünetet tartunk, és így egy órával hamarabb hazamegyünk. Az első nap annyira belemerültünk a takarításba, hogy vagy kettő után mentünk fel a menzára enni. Mi Juannal ugye az előző nap elkészített carbonarat vittük, de ahogy tapasztaltuk összedobta mindenki, amit hozott, és úgy ettünk együtt. Így azt beszéltük Juannal, hogy mi is csinálunk nagyobb adagot másnapra. Meló után neki, miután hazamentünk, neki is álltunk a főzésnek. Juan csinált egy nagy adag rizst, mást nagyon nem akartam rá bízni….ezt is egy kis lábasba kezdte el csinálni, és már púposan jött ki a lábas tetején a rizs, és megkavarni sem lehetett. Én meg csináltam egy virslipörit, picit csípősen.

Kedden ezt vittük ebédre. Pippo hozott egy nagyobb adag brióst reggelire, így azt ettük együtt. Egyébként őszökeségével nem igazán foglalkoztunk, velünk evett ugyan, de ő nem hozott csak magának, és külön is volt mindig. Nem igazán vett részt a társasági életben. Kedden szintén, eldolgozgatott úgy-ahogy, amennyire telt tőle…Pl. Pippoék csináltak kívülre egy fából készült kiülős részt, ahová ez előtt asztalt meg székeket tettünk ki. Na ez alá csináltak fából egy alapot, mert előtte apró kavics volt kiszórva. Ez ugye sokkal szebb, és le kellett kenni faápolóval. Hát szerintem vagy egy jó órán keresztül biztos kenegette a másfélszer másfél méteres szakaszt kb. És félig fekvő állapotban. Amúgy nap közben is volt, hogy párszor eltűnt, meg kérdezgette, hogy mikor lesz szünet. Márti meg időnként engem kérdezett, hogy hol van, mondtam neki, hogy fogalmam sincs. Kedden pl a pénztárgép és a számítógép billentyűzetét takarítottuk, és Márti mondta neki is, hogy segítsen be nekem. Én mondtam, hogy megcsinálom egyedül, nem gond, de Márti ragaszkodott hozzá. Ő hamarabb végzett mint én. Én a számítógép billentyűzetét kaptam, és hát elég dzsuvás volt már, és ugye próbáltam nem eltörni a gombokat, és kipucolni normálisan. Mikor raktuk vissza Mártival, akkor még egyszer le kellett pucolnom kívülről, amit őszökesége csinált, mert látta Márti, hogy nem jól van megcsinálva. Szerintem ezért is bízta Márti rám inkább a grillt is, mert az is elég aprólékos munka volt….Később meg szintén nekem osztotta Márti a két krétafalat is, ahová írni szoktak. Korábban már mostam le egyszer, és meg is voltak lepődve rajta, hogy mennyire szépen meg tudtam tisztítani a krétától a falat. Ezért most is rám bízta, és mondta, hogy tudja, hogy én ezt nagyon jól tudom csinálni. Aztán meg a bútorok mögött lévő neonfalat is szétszedtük, mögötte is kipucoltunk mindent, majd visszaraktuk. délután még rám bízta az egyik kávégép kitakarítását Márti a konyhában. Szerintem azért, mert ez is elég aprólékos meló volt….Én nem kezdtem el húzni a szám, hogy nem csinálom meg, hanem egyből azon gondolkodtam, hogy az apró csövekhez láttam valahol egy üvegmosót, és, hogy az hol van….Na jó, hmmmmmmm, szúúúúszáááááá, nem felidegesíteni magam!!!!!

Hétfőn, kedden és szerdán még itt voltak Juan barátai spanyolból. Elég „bulizós” népség, már amennyire ezt így el lehet mondani, le lehet írni. Ugye a sör mennyiséget, azt nem is tudom megmondani, hogy mennyi fogyott el, ezen a pár napon, de egy kisebb sörgyár jól járt volna ezzel a mennyiséggel az tuti. Na meg ugye mentek az illegális dolgok is, amit most nem részleteznék inkább, mert nem szeretem ezt a dolgot. A lényeg, hogy kedden este megint sikerült nyomnia a társaságnak a bulizást.

Szerda reggel elég tré időre ébredtünk, dörgött-villámlott, meg amit el lehet képzelni. Készítettem is az esernyőmet, hogy azzal indulok ugye el dolgozni. Mondta Juan, hogy ne menjek sehova, mert Márti írt neki, hogy jönnek értünk kocsival, ne aggódjunk. Oké, én örültem neki, mert így akkor nem kellett a buszjegyemet sem használni. Juan próbálta keltegetni a nagyságát is, de nem kelt fel, így őt otthon hagytuk. Majd Pippo mondta a kocsiban, mert ő is jött Mártival, hogy beszélt vele kedd este, miszerint nincs jól. Oké, még kezdtem is sajnálni, hogy beteg.

Szerdán így csak hatan dolgoztunk. Most Kelvin élettársa, Jessica hozott reggelit nekünk, egy nagy adag briós képében. 🙂 Nagyon aranyos leányzó, jó kis nagydumás csajszi, de bírom nagyon. 😀 Délelőtt még Gigi is hiányzott a csapatból, de délutánra ő is megérkezett. Ugye befejeztük a takarítást, és elkezdtünk visszahordani mindent a bárba. Mártiék választottak új bútorokat, azokat le kellett tisztítani mindet, meg minden gépet össze kellett szerelni. Én még lefestettem még egyszer azzal az ápoló folyadékkal a kintre készített fabigyót. Pippo kérdezte is, hogy láttam-e, hogy őszökesége hogy csinálta. Igen, mondtam, elfeküdve. 😀 Na mindegy. Mondta, hogy hogy csináljam. Nekem azért nem tartott annyi ideig az tuti, mint neki. Aztán ugye visszahordtunk mindent a bárba, és csináltam egy árukészlet feltöltést is még a végén. 🙂 Ezt nagyon szeretem csinálni. Ugye feltöltöm a hűtőket, megnézem, hogy mi hiányzik, összeírom, összeszedem, és mindent a helyére teszek. 🙂 Én kezdtem a kézi készítésű holmikkal is a polcon. Lehoztam őket a raktárból. Juan segített kipakolni őket a polcra. Én próbáltam valami rendbe felpakolni őket a polcra, Juan meg kiélte a teásdobozokkal, meg a lekvárokkal a kreativitását, mert egy nagy káoszban rakta őket fel a polcra. 😀 Később Márti átrendezte őket. De sikerült befejeznünk a munkálatokat. Kicsit tovább maradtunk, de be akartam fejezni az árufeltöltést mindenképp. Majd Juannal busszal mentünk haza. Otthon már nem csináltunk semmit, mert mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. De mikor hazaértünk, azt észleltük, hogy őszökesége nincs otthon. Annyira ezek szerint nem volt beteg, hogy ne menjen el otthonról…..

Csütörtökön ünnep volt itt, a fiúk is elég sokáig aludtak. Meg mindenki. De ahogy értesültem róla, a spanyolok még elmentek szerda este Velencébe, és valamikor hajnalba jöttek vissza. Én is elég sokáig aludtam, mire felkeltem Laura és a tesója, Alberto már elutaztak. Mondta Juan, hogy ők sem hallották, hogy mikor mentek el. Juan kitakarította a fürdőt meg a nappalit, mert ugye úgy tudtuk, hogy Laura hazajön, de végül nem érkezett meg. Nekem nem igazán volt kedvem takarítani, így későbbre hagytam. Egész nap a netet böngésztem, és kint ücsörögtem a balkonunkon, mert most, hogy Laura nincs itthon, megtehetem akár egész nap is, meg este is. Munkát keresgéltem egész nap, ugye minden zárva volt, így ki sem dugtam az orrom otthonról. Nem egyszerű otthon sem a helyzet, tudom, de itt sincs kolbászból a kerítés….

Pénteken délelőtt mentem egy kört a központban, és ami nyitva volt bár, oda betértem, és kérdeztem, hogy ott hagyhatom-e az önéletrajzom. Volt, ahol mondták, hogy igen, volt ahol úgy néztek rám, mint valami véres rongyra. Találkoztam Gigivel is az egyik bárban. Pont ott ücsörgött, ahová én is szeretek járni a Piazza Matteotti-n. Beszélgettünk kicsit, mondta ugye ő is, hogy az ő helyzete sem könnyű sajnos, mert neki is lejár a projektje novemberben, és utána ő sem tudja, hogy mit csinál. Így neki is el kell kezdenie nézelődni. Beszéltem még a délelőtt folyamán kicsit Mehdivel is, aki mondta, hogy őszökesége elutazott, és majd csak elvileg kedden jön vissza. Mondta, hogy csak akkor közölte vele, hogy elmegy pár napra, mikor már a vonaton volt. Hát érdekes kapcsolatuk van. Én rettenetesen sajnálom szegény Mehdit. 🙁 mindegy, az ő dolguk, hogy mit csinálnak. De ugye az abszolút nem volt velünk szemben sem szép húzás, hogy betegnek titulálja magát, aztán meg elutazik mire hazaérünk, ugye ezzel meghosszabbítva a szünetét.

Délután elmentem Valentinához az üzletébe, mert azt beszéltük, hogy este eljön velem egy helyre, ahol majd otthagyjuk az önéletrajzomat. Az anyukája mondta, hogy menjünk el együtt majd. Oké. Elvittem hozzá a váltóruhámat, majd hívott Luciano, hogy elindult a comunitából. Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk ismét hűsölni a folyópartra, mint a múltkor. Most nem volt annyira jó idő, inkább csak napoztunk. Miután visszakísértem, elmentem Valentinához, rendbe szedtem magam, aztán elmentünk ebbe a bárba. A főnökkel sajnos elkerültük egymást, pedig direkt oda is szólt, mielőtt elindultunk, így csak annyit üzent nekünk, hogy hagyjuk ott az önéletrajzomat a bárban. Hát nem tudom, remélem, hogy nem ezen fog múlni a dolog, hogy nem látott személyesen.

Szombatra azt beszéltük Valentinával meg az anyukájával, hogy délután, este, felé elmegyünk az anyukája barátnőjéhez a hegyekbe vacsorázni. Mondta ugyanis, hogy szeretne bemutatni a barátnője finak, mert vannak ismeretségei. Oké, hát napközben ugye a neten szörföltem, keresgéltem munkát meg ilyenek, aztán bekaptam pár falatot, mert észrevettem, hogy szinte nem is ettem egész nap, és már mentem is Valentinához. Több mint egy órás út lehetett felfelé szerintem, de nagyon szép helyre mentünk. 🙂 Az anyukájuk barátnőjével találkoztam már korábban Valentina üzletében, és később a templomban. Tehát nem voltunk teljesen idegenek egymásnak. A fia épp nem volt otthon, de mivel Valentina anyukája most itt marad egy ideig, így mondta, hogy hagyjam ott nála az önéletrajzom, és majd meglátjuk mi lesz. Miután elindultunk haza, Valentina és Jenny barátnője kitalálták, hogy menjünk még el egy kicsit bingózni. Így legalább megnézhettem, hogy milyen is ez a híres bingó errefelé. Elég sokan játsszák, nemhiába van két nagy bingóterem is a városban.

Vasárnap, mikor felkeltem, találkoztam Juannal. Ezen meglepődtem, mert ugye azt mondták, hogy majd csak hétfőn jönnek vissza. Mondta Juan, hogy ugye az utcán aludtak kint, össze-vissza ettek mindenfélét, gyalogoltak rengeteget, és nem is fürödtek, és mivel Carlos rosszul lett, és nagyon fáradtak voltak, így úgy döntöttek, hogy hazajönnek inkább. Délután elmentünk együtt még a boltba, majd én ismét ráültem a netre. Keresgéltem ismét állást, meg beszéltem Zsuzsimmal, meg anyummal is kicsit. Mehdivel is beszéltem, és mondta, hogy eljuttatja a nővéréhez a cv-m, aki gondozóként dolgozik, mondta, hogy mindenképpen beszél vele. Próbálok több helyen érdeklődni, hogy hátha hall valaki valamit, mert elég nehéz mindenhol keresgélni, de rajta vagyok az ügyön. Hát remélem, hogy lesz gyümölcse a dolognak… 🙂

aug 13

2013. augusztus 5-11.

Hétfőn miután felkeltünk, elmentünk a boltba, majd nekiálltunk a kifliknek. Vettünk darált húst is, és megbeszéltük, hogy csinálok ilyen paradicsomos-olívás-cukkínis tésztát. A kiflikhez meg vettünk sajtot, olíva bogyót, bacont.

Én voltam a főszakács, de azért besegített a társaság a sütés-főzésben. 🙂 Délután kettő körül érkezett meg Juan két barátja. Mind a kettő szintén spanyol, de beszélnek angolul. Hétfő este Juan elment dolgozni, így a barátai velünk voltak. Jól elvoltunk velük, aranyosak a fiúk. Mentem velük egy kört a városban a szokásos útvonalon, központ, parkok, majd végül Monte Berico. Donatanak is meg a fiúknak is nagyon tetszett a város, jól megsétáltattam őket. 🙂

Délután még Pippo hívott, hogy mit csinálok másnap kedd délután, mert Kelvin beteg és nincsenek elegen….mivel szinte mindenki kedd délután akart engem, így mondtam, hogy sajnos nem tudom bevállalni a melót, mert már van programom, de szerdán szabad vagyok. Szabadságot vettem ki szerdára, de nem volt semmi konkrét elképzelésem, így mondtam, hogy bemegyek dolgozni, ha kell.

Este, miután Juan hazaért, elment még az állomásra Michelért, de végül csak egyedül érkezett. Ő a nappaliban aludt, Juan barátai Juan szobájában, és Donata pedig velünk aludt Laurával.

Kedden ugye a „nagy” nap volt. Találkozás délután Annával, és megbeszélés főként a vendégfogadásról. Délelőtt a konyhán dolgoztam most csak Gigivel. Mivel a konyha most két hétig zárva lesz, így megkezdtük a nagytakarítást. Amíg Gigi elkezdte a takarítást nélkülem, addig én elkészítettem a zöldségeket a bárnak, majd én is beálltam a takarításba. Iszonyatos volt a hőség, folyt mindenhonnan rólam a víz…. De ugye muszáj megcsinálni, amit meg kell csinálni. De szerencsére fél egykor végeztünk. Nem hiszem, hogy többet bírtam volna most a konyhán lenni ebben az iszonyat hőségben. Még reggel volt egy kitérőm a boltba, mert most én vásároltam be a bár részére. Miután nagy munkába voltunk Gigivel, csörgött a konyhai telefon. Általában sosem veszem fel, mert mindig van velünk valaki, aki kompetens ebben a témában. Mondta Gigi, hogy vegyem fel. Láttam, hogy a bárból keresnek. Márti mondta, hogy menjem már le egy kicsit, mert Pippo akar velem beszélni. Lementem, és egy kisebb sereg volt a bárban, és Paolo elkezdte nekem énekelni a Happy Birthday-t. 🙂 Nagyon édesek voltak.

Délután megbeszélésen szerencsére nem volt semmi veszekedés, próbáltuk higgadtan megbeszélni, hogy mi a probléma. Én mondtam, hogy nem probléma a vendégség, csak ne egy időben jöjjön mindenki, mert nekem nem igazán poénos, mikor még a folyosón is emberek alszanak. Tehát megbeszéltük, hogy a jövőben mindenkit meg kell kérdezni, és össze kell egyeztetni az időpontokat, majd ha valaki jön, akkor írni kell Larának és Annának, hogy tudjanak róla. Beszéltünk a takarításról is, hogy most sűrűbben kell, mert sokan vagyunk otthon. Hát kíváncsi leszek, hogy ez majd miképp alakul.

És képzeljétek! Őszökeségétől kaptam egy cserép virágot. Nem tudom mi történt vele, de meglepődtem rajta. Persze ezt a megbeszélésen adta oda, hogy jó színben tűnjön fel, gondolom én. Vagy már csak a rosszat feltételezem folyton nem tudom…de fő az óvatosság, megtanultam.

A megbeszélés után még vártam egy kicsit a bárban, mert Lucianoval megbeszéltük, hogy odajön a bárhoz. Kb fél három körül meg is érkezett, szegénykémről patakokban folyt a víz, olyan meleg van ugyanis. Nagyon édes volt, mert készített nekem egy képet a szülinapom alkalmából, amit ő festett-rajzolt. Megettünk még egy-egy jégkrémet, majd elmentünk a folyópartra, ahol korábban Juannal és Laurával voltam. Így ott tudtunk hűsölni kicsit. Én nem tudom, hogy ez az idő mennyire normális erre, de el lehet szó szerint olvadni. Szerintem nem igazán normális most itt sem ez az időjárás… Hűsöltünk, dumcsiztunk. Miután letelt az idő, amíg kint lehetett, visszakísértem a comunitába, és megbeszéltük, hogy majd hétfőn beszélünk legközelebb.

Miután már majdnem hazaértem, találkoztam a skacokkal út közben, és együtt sétáltunk el haza. Elmentem lezuhanyozni, mert a visszafelé vezető út bicajjal volt vagy bő 40 perc, majd szó szerint kizavartak a konyhából a skacok. Ugyanis a spanyol fiúk nekiálltak nekem készíteni szülinapom alkalmából igazi spanyol tortillát meg sangriát. Laura mondta, hogy a sangria nem igazán hasonlít az igazi spanyol sangriára, de mivel nekem csinálták, így nekem ízlett. 🙂 Donata is segített a fiúknak, meg ő is készített egy Litvániában szokásos tojáskrémet nekem, amit szendvicskenyerekre kentek. Nagyon örültem mindennek, nagyon kedvesek voltak velem. 🙂 Mondjuk Juan mondta, hogy a mosogatás majd rám vár 😀 , de azt is megcsinálták.

Szerdán reggelre mentem dolgozni a bárba, Pippoval dolgoztam. Szokásához híven, már ott volt, mikor megérkeztem az újságokkal. elég rosszul aludtam az este, mert nem igazán bírom ezt a nagy hőséget. Laura ugye nem tud fény mellett aludni, ezért mindig maximálisan leengedi a redőnyt úgy, hogy semmi levegő nem mozdul meg. Meg ugye zajban sem tud aludni, így az ajtók is be vannak csukva, meg a balkonajtó is. Tehát semmi légmozgás nincs a szobában, és iszonyat meleg van. tehát arra ébredtem valamikor hajnalban, hogy folyik rólam a víz, és nem kapok levegőt. Akármennyire is probléma vagy nem, de felhúztam a redőnyt kicsit, meg kinyitottam a balkonajtót. Miután kicsit jobban lettem, inkább úgy döntöttem, hogy kimegyek Donata mellé aludni a nappaliba. Michel nem érkezett vissza a kiruccanásából, és Donata is kint aludt a nappaliba. Mivel elég nagy az ágy, így bőven elfértünk rajta ketten is. Bekapcsoltuk a ventillátort is, így legalább pár órát tudtam aludni munka előtt. De mivel elég rosszul voltam az este, és ez sajnos folytatódott napközben is, folyt rólam a víz, és remegtem. Többször is odaültem a légkondi mellé kicsit hűsölni. Pippo is rendes volt, mert aggódott miattam, és mondta, hogy üljek nyugodtan. De most elég sokan voltak a bárban, és mivel nincs konyha, amit készítettem szendvicseket meg tramezziniket mind elfogyott, ezért neki kellett állni egy újabb adagnak. Most Pippo csinálta a szendvicseket, én a bárt vittem. Jobb volt nekem, mert a bár részben hűvösebb van, ahol meg a szendvicseket csináljuk, ott azon a részen áll a levegő, és körülöttünk vannak a hűtők motorjai, meg a mosogatógépek is, így melegebb az a rész.

Egyébként Michel visszaért hozzánk, de csak reggel. Mikor elindultam otthonról dolgozni, ő akkor érkezett meg. 🙂

Délután, mikor végeztem, hazafelé vettem az irányt. Donata már várt rám, így még ki tudtam kísérni az állomásra, hogy elköszönjek tőle. Hazafelé menet még megvettem a hajfestékem, mert már eléggé szörnyen fest a hajam. Miután hazamentem a spanyolok nem voltak otthon, beszéltem Juannal, mondta, hogy elmentek a folyópartra. Egyedül nem akartam nekivágni, mert még annyira nem vagyok biztos az oda vezető útban, így beszéltem Michelel, aki meg a városban sétálgatott egyedül. Így csatlakoztam hozzá, és kicsit körbevezettem a városban. Majd még betértünk vásárolni az egyik közeli élelmiszerüzletbe, mert mondta, hogy a vendégfogadásért cserébe szeretne valamit készíteni nekünk. Mivel ő is inkább vega, így egy cukkínis rizottó mellett döntött salátával. Még elment netezni, én meg hazamentem, és nekiálltam befesteni a hajam. Laura is hazaért, de mondta, hogy nagyon fáradt, inkább próbáljuk meg másnap befesteni. Mivel tudtam, hogy másnap se lenne rá elég időnk, és úgy voltam vele, hogy egyedül is boldogulnom kell, így befestettem magamnak. Egész tűrhető lett, ahhoz képest, hogy először csináltam magamnak ilyet. Mire végeztem a hajfestéssel, Michel is hazaért, és a spanyolokkal nekiláttak a vacsorakészítésnek. 🙂 A végén még teljesen elkényeztetik az embert a pasik itt. 😀

Vacsi után még beszélgettünk egy adagot Juannal, Carlossal meg Michellel a konyhában, majd elmentünk aludni. Most Michellel aludtam a nappaliban, mert mondtam neki, hogy sajnos nem szeretnék rosszul lenni a szobánkban. Nem volt ellenem kifogása, így tudtam aludni nyugodtan. 🙂

Csütörtökön délutánra mentem dolgozni. Elég sokáig tudtam aludni most, majd elmentem egy rövid bevásárló körútra a közeli drogériába, majd csináltam magamnak és Carlosnak rántottát. Juan is hazaért a munkából, majd a fiúk elmentek Veronába. Én meg indultam dolgozni. Még rácsörögtem Valentinára, hogy hogy van. Minden rendben van velük, pont az édesanyjánál volt, mert mondta, hogy eléggé letört volt mostanában, így szüksége van a társaságra. Mártival dolgoztam, és annak ellenére, hogy kicsit eldumálta az időt, sikerült időben végeznünk. Már kezdek mindent szisztematikusan végezni, így hamarabb végzünk.

Este ismét a nappaliban aludtam, jobbnak láttam ugyanis, ha inkább ott alszom, és nem fulladok meg.

Pénteken Laura hazautazott spanyolhonba, és majd csak valamikor a jövő héten jön csak vissza csütörtök körül. Így most egyedül garázdálkodhatok a szobánkban, és aludhatok nyitott balkonajtónál. 🙂 Pénteken ismét délutánra mentem dolgozni, most Pippoval. Mártit váltottuk meg Kelvint. Mondta Márti, hogy Pippo eléggé fáradt, és nincs a toppon, ezért nekem is mondta, hogy ne felejtsük el a virágokat meglocsolni az emeleten, amit a bárba vettek. Csütörtökön is én locsoltam meg őket, és nem volt ezzel probléma pénteken sem. Elég sokat pötyögött Pippo a számítógépen, és megírta az összes órarendünket, ami még hátra van…. 🙁 Sajnos közeledik a projekt vége, és annyira megszerettem itt lenni, hogy nem igazán akarok hazamenni. Ugye állást találni itt sem egyszerű, pláne, ha az embernek nincsenek úgy ismerősei. A neten már regisztráltam ilyen álláskereső oldalakra, és mindig lesem, ha van valami jó a számomra. De ugye ez nem minden. Mert előtérben van számomra Vicenza, de ha nem sikerül esetleg csak a szomszédos városba találnom munkát, nem jelent problémát. A héten kész lett az ajánlólevelem is, úgyhogy most már neki állhatok osztogatni a bárokban is a városban. Csak a kérdés, hogy mikor, mert most ünnep jön, és amúgy is egy csomó minden be van zárva….., sajnos. :/ Na majd meglátjuk, hogy miként tudom végre végrehajtani ezt is.

Szombaton reggelre mentem dolgozni, most Mártival. Meló után még beugrottam Valentinához, és beszélgettünk kicsit. Mondta, hogy ha hall valamit, akkor ő is szól nekem munka ügyben. Mondtam, hogy viszek hozzá is 1-2 önéletrajzot, meg mondta, hogy írjak pár cetlit is a telefonszámommal csak. Úgyhogy ezt is elviszem hozzá. Mire hazaértem, Juan és a spanyol csapat ebédet készített. Valami pizzaszerűséget csináltak, de finomra sikerült. Estére meg csirkepörkölt volt betervezve, mert Juan szeretett volna valami magyarosat enni. eredetileg spagetti carbonarat terveztem, aminek Gallo, Juan barátja nagyon örült. Juan délután dolgozott, és a fiúk elkísérték őt. Én sétáltam egyet a központban, vettem 1-2 dolgot a önéletrajzokhoz, hogy tudjam pl mibe belerakni, majd hazamentem, és nekiálltam főzni. A teljes menü csirkepöri lett, nokedlivel, meg ubisalival. Desszertnek meg mákosguba, hogy teljesen magyarosak legyünk. A fiúk teljesen kiürítették a tányérjukat, és a lábasokat, ezek szerint jóra sikerült a dolog. 🙂 Utána el is pilledtek, mondták, hogy biztos, hogy valami mérget raktam a kajába. Mondtam, hogy igen, de csak Juanra hat a dolog. 😀

Vasárnap ebédre megcsináltam a carbonarat, amibe besegítettek picit a fiúk, majd kettő körül megérkezett Juan két másik barátja, Alberto és a nővére, Laura. Ők is megebédeltek, majd kis pihenő után elmentünk a folyópartra pancsolni. Kicsit most kirekesztve érzem magam a társaságból, mert Alberto és Laura nem igazán beszél sem angolul, sem olaszul, így elég nehézkes velük a kommunikáció, spanyolul ugye meg én nem tudok. Egy pár szót értek meg, ami hasonlít vagy az olaszra, vagy az angolra. Miután hazajöttünk a pancsolásból, elmentük bevásárolni a vacsorához. valami mexikói kaját találtak ki a skacok az estére. Még főzés előtt felmentünk Monta Bericoba, hogy Laura és Alberto is megnézhesse a várost naplementében, majd hazamentünk, és nekiálltak főzni. Egész finomra sikeredett a végeredmény. Valami tortilla tekercshez hasonló dolog lett belőle, salátával, avokádó szósszal, sült paprikával, meg sült husival.  🙂

aug 08

2013. július 29-augusztus 4.

Hétfőn ugye szabadok voltunk. Most valóban nem csináltam sok mindent. El akartam menni Padovába, de az idő elég rossz volt, és Mehdi sem ért rá, így maradtam otthon. Délután meg egész végig Juannal voltam otthon, kártyáztunk. Ő sörözött, én meg megittam az Unicumom végét. 🙂 Estefelé meg nekiláttunk főzöcskélni. Neki nem nagyon volt itthon semmilyen hozzávalója, így inkább abból főztünk, ami nekem volt itthon. Ugye azért nekem általában akad ez az mindig. Ő megfőzte a rizst, én meg csináltam hozzá egy tonhalas szószt. Meg is jegyezte, hogy nagyon finom lett, és, hogy rám bízza magát, mert tudja, hogy jól főzök. 🙂 Egyébként egész nap elég tré idő volt, így kedvem sem volt nagyon kimozdulni. Viharok jöttek-mentek egész nap. De azért elfoglaltuk magunkat így a kártyázással.

Este felé mozdultam ki kicsit, mikor Luciano hívott. Miután hazamentem, nekiláttam fürödni meg ilyenek, és szerencsésen össze is balhéztam szőkeségünkkel. Kitalálta, hogy jelentsem be neki, hogy mikor használom a fürdőt. Én meg közöltem vele, hogy idestova együtt élünk már hat hónapja, és mindig este használom a fürdőt, és hetente kb 2x mosok hajat, igazán tudhatná. Erre közölte, hogy nem kíváncsi az órarendemre, én meg, hogy nem fogom bejelenteni, hogy mikor megyek, és egyébként meg én is kivárom a sorom, ha foglalt a fürdő, és közöltem vele, hogy menjen, mert megyek én. Úgyhogy megint sikerült felhúznia szerencsésen. De próbálom magam nem teljes mértékben felidegesíteni a dolgon. Beszéltük még Laurával, hogy ha jövő héten jön egy csomó vendég, meg egyébként is kéne, kell egy nagyobb takarítást csinálni. Mivel őszőkesége nem volt hajlandó megcsinálni a fürdőszobát annak ellenére sem, hogy Juan beszélt vele, így kénytelen voltam én nekiállni, ha nem akarunk dzsuvában élni. Őnagysága közölte, hogy ő megcsinálta a folyosót meg a konyhát a múltkor és kész. És még nekiállt Juant is kritizálni… Laurával beszéltük, hogy akkor nekünk kell megcsinálni, mert ő ugye nem fogja….

Kedden a konyhán dolgoztam délelőtt, majd délutánra is be voltam osztva takarítani. Hazafelé menet előtt még csörgött a telefonom, a comunitából kerestek. Luciano volt, meg is lepődtem rajta, hiszen nem nagyon tud telefonálni most még. Minden rendben volt szerencsére, mondta, hogy majd tudunk találkozni a jövő héten a szülinapom alkalmából. Még beugrottam Valentinához, hogy megkérdezzem, mi újság velük, de mondta, hogy még nem beszéltek vasárnap óta, mert mind a ketten meg vannak sértődve. Mondtam, hogy pedig jobb, ha valaki elkezdi, mert így aztán várhatnak egymásra, nem lesz jobb.

Majd mikor megérkeztem haza, Juannal még elmentem a boltba, mert pont oda készült, majd beszéltük, mikor hazaértünk, hogy mindenkinek be kell adnia pénzt a közösen használt dolgokra. Laura otthon volt, hallotta, és kicsit meg is sértődött rám, hogy nem neki mondom ezt, hanem így mögötte. Korábban neki is mondtam ezt, hogy ez így nem jó, ahogy most van, mert én nem akarok mindig a saját pénzemen vásárolni mindenkinek. Majd Juan nekiállt főzicskélni, én meg nekiláttam a fürdőnek. Mondta Laura, hogy nem azt mondta, hogy én csináljam, hanem, hogy együtt csináljuk. Mondtam, hogy akkor majd takarítsa ki a szobánkat, meg mondta, hogy akkor megcsinálja ő a padlót a fürdőben is meg a konyhában is. A konyha is az én reszortom volt most, és most végre nekiláttam letakarítani a konyhabútort az anyum által küldött zsíroldóval, mert már nem lehetett látni a rendes színét. És jééééé, fehér. 😀 Nem tudtam mindent befejezni az este, és mivel másnap tudtam, hogy reggelre megyek dolgozni, így úgy voltam vele, hogy majd folytatom másnap.

Szerdán reggelre mentem dolgozni….Igen….reggelre. Sikerült jól elaludnom. Valamikor hajnali 4 körül megébredtem az éjjel, majd mintha hallottam volna az ébresztőmet, és mikor legközelebb ránéztem az órára már háromnegyed 7 volt. Ugye én meg 7-re megyek dolgozni ilyenkor. Tudtam, hogy Mártival fogok dolgozni, és mivel tudom az ő számát, így gyorsan írtam neki, hogy elaludtam, de érkezem. Mondta, hogy oké, ne rohanjak, és elmegy ő az újságokért. Hét után 10 perccel már a bárban voltam. 😀 Kicsit rohantam…

Meló végeztével még Larával beszéltem, kértem tőle, hogy ajánlólevelet tudnának-e nekem írni a munkakereséshez, majd megbeszéltük újra a vendégfogadás szabályait, és mondtam is neki, amit már korábban mondtam Juannak és Laurának, hogy Donata jön hozzánk majd a hétvégén. Majd megbeszéltük azt is, hogy muszáj lesz leülnünk Annával közösen megbeszélni a házirendet mind a négyünknek, és mindezt pont a születésnapomra sikerült beszervezni. Úgyhogy nagyon örülök neki. 🙁 De valamikor muszáj megbeszélni. Mondta Laura is, hogy legyek szíves én is megszólalni a találkozón, ne csak ő. Mondtam, hogy rendben. Azt is beszéltük Laurával, hogy szükséges lesz minden héten takarítani, pláne, ha ennyi ember lesz most folyamatosan otthon így augusztusban…

Még maradtam a bárban netezni, és sikerült zárás körül eljönnöm. Miután hazamentem, mostam egy adagot, és nekiálltam befejezni a konyhát. De végre tiszta!!!! 😀 El se merem hinni. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz az….meg a hűtő is, mert azt is kitakarítottam. Majd meglátjuk….

Csütörtökön estére, délutánra mentem dolgozni, így most ugye tudtam pihenni. Mostam, meg ilyenek, aztán már el is ment a délelőtt, és mehettem dolgozni. Előbb mentem, hogy majd ebédelek a bárban, de mivel ettem, mielőtt elindultam, így az ebédem csak később ettem meg. Mivel előző nap elkéstem, így most hamarabb beálltam dolgozni. Márti meg is jegyezte, hogy miért, mire mondtam neki, hogy tegnap elaludtam, így most kezdek hamarabb. Mártival dolgoztam ugye, és volt délután valami megbeszélésük Pippoval, Jordannal meg Paulával, így egyedül voltam a bárban. Ők is ott voltak, de én foglalkoztam a vendégekkel csak. De egész jól elboldogultam a bárban egyedül is. 🙂

Pénteken szintén estére mentem dolgozni, és mivel nem tudtam, hogy Laura mikor fog hazaérni, így feltakarítottam a padlót a fürdőben és a konyhában is. Este ugyanis Donata érkezett hozzánk, és nem akartam, hogy dzsuvában találjon minket. Laura mondta is később, hogy mért csináltam meg, hiszen mondta, hogy megcsinálja ő. Igen ám, de én még most sem tudom, hogy ő mikor-hogy dolgozik, mert szinte állandóan dolgozik, így én ezt már sosem fogom tudni követni. Egyébként szerencsére most pár napig őszőkesége nélkül voltunk otthon, mert most ő ment el erre a második konferenciára, amin mi voltunk korábban Juannal és Laurával.

Tehát péntek este Franceskával dolgoztam, majd később Juannal és Donataval találkoztam a központban. Nagyon örültem neki J , majd hazamentünk és vacsorát készítettünk közösen Juannal. Jót beszélgettünk, közben szőkesége is megérkezett a konferenciáról…. Később Donataval megbeszéltük, hogy elmegyünk aludni. Ő fáradt volt az utazástól, én meg másnap reggelre mentem dolgozni, így jobbnak láttam én is, ha elmegyek aludni.

Szombaton reggelre mentem dolgozni, és most Pippoval dolgoztam. Mikor felkeltem, Donata is felébredt, és úgy döntött, hogy eljön velem biciklivel a bárba, mert kíváncsi rá, hogy hol dolgozunk. Elvittük Juan biciklijét, de kiírtam neki, hogy ne keresse. Donata nem várta meg, míg ugye végzek a munkával, és elindult vissza egyedül, majd elment egy másik városba, és majd csak vasárnap este jön vissza hozzánk. Munka után hazamentem, majd kérdeztem Juant, hogy Donata hazaért-e egyben. Mondta, hogy igen, de legközelebb hívjam, ha ilyen van, mert mikor megérkezett a házunkhoz várnia kellett, mert nem volt otthon senki. Mivel ő még aludt, mikor lementünk, és Donata elég hamar visszaindult, így meg sem fordult a fejemben, hogy elmegy otthonról. Na mindegy, majd legközelebb felhívom, ha ilyen van.

Délután aludtam kicsit, majd Juan megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni a folyópartra, ahol ő már korábban volt a barátaival. Mondtam, hogy van, és most Laura is velünk tartott. Én egy kicsit zabos voltam a szőkére, mert ha minden igaz, akkor neki dolgoznia kellett volna háromtól, de otthon volt teljes nyugalomba… Na mindegy, csak beszélt valakivel…..vagy nem.

A folyópart kb olyan 20 perces bicikliútra van tőlünk, de elég sokan járnak ide, ahogy elnéztem. Találkoztunk Kelvinnel is itt, meg az élettársával, Jessicával. 🙂 Engem míg itt voltunk Mehdi hívott, hogy Vicenzában van, és volna-e kedvem találkozni vele. Mondtam, hogy most egy folyóparton vagyunk, és csak kicsit később megyünk vissza a központba. Megbeszéltük, hogy majd később hívom, ha visszamentünk. Egyébként csatlakozott hozzánk Pablo is, Juan egyik színházas barátja, aki korábban szintén önkéntes volt, de marasztalták még egy évre dolgozni. Ő egy comunitában dolgozik, ha jól értettem, akkor esti felügyelőként. Főleg mentális problémával rendelkezők lakják ezt a comunitát. Hát nem lehet túl könnyű munka, ahogy mesélte.

Miután visszamentünk a központba, hívott egy úriember telefonon, aki már korábban is hívott, csak nem hallottam, így nem tudtam felvenni. valami kereskedelmi munkáról beszélt, meg is beszéltünk egy találkozót keddre, és mikor kérdeztem, hogy hol, akkor mondta, hogy majd e-mailbe elküldi a címet. Kicsit furcsáltam a dolgot, és valahogy rossz érzés fogott el ezzel kapcsolatban. De hirtelen nem foglalkoztam ezzel. Inkább hívtam Mehdit, hogy találkozzunk. Ő is örült nekem, mert már vagy két hete nem találkoztunk. Jót beszélgettünk, majd mikor beszélt őnagyságával és megbeszélték, hogy találkoznak, én hazafelé vettem az irányt inkább. Kiderült ugyanis, hogy a nagysága azt mondta Mehdinek, hogy dolgozik, ami ugye nem volt igaz, mert otthon volt akkor is, mikor visszaértünk a folyópartról. De ez az ő dolguk, hogy ki mit hazudik a másiknak. Engem hagyjanak ki belőle ez a lényeg.

Miután hazamentem még megvacsiztam, majd lecsekkoltam az e-mailem, már amennyire ugye a netünk engedi. Amit ez az úriember küldött az meg valami kereskedelmi munka, de ahogy néztem ilyen tukmálós dolog. Úgyhogy szerintem válaszolni fogok, hogy hagyjuk inkább ezt a dolgot, mert ez nem nekem való. Egyébként, mikor kérdeztem, hogy nem tudnánk-e áttenni a találkozót keddről szerdára, akkor valami olyasmit mondott, hogy nem, mert ekkorra van megszervezve már a megbeszélés. Kedden ugye több programom is lesz, és szerintem nem ezt fogom választani. Délelőtt ugye meló, aztán megbeszélés Annával az otthoni problémákról, majd később Lucianoval találkozom, és Donata is itt lesz még a városban. Tehát nem hiszem, hogy erre a találkozóra fogok elmenni pont….Mindegy. Addig is megpróbálom lefordítani pontosan, azt, amit küldött az úriember. De amit értettem belőle, az alapján nem szimpatikus a dolog, mert ilyen tukmálós kereskedelmes dolog.

Vasárnap este felé Donata jött vissza hozzánk. Meg úgy volt, hogy jön Michel is meg az egyik ismerőse. Michelt még Nápolyban ismertük meg az első konferencián. Ő egy angol fiú. Ő segített nekem fordítani ezen a konferencián, mert látta, hogy eléggé magamba vagyok roskadva az első nap. Juan szerette volna, ha sütünk kifliket, így délután elmentünk, bevásároltunk, majd nekiláttam két adag kiflinek. Csináltunk különféle típusokat. Virslivel, hagymával, sajttal, paradicsomszósszal vegyítve. Mibe éppen mit akartunk tenni. Laurának meg ugye csináltunk simát, amibe nem tettünk semmit. Juan sütött egy citromos tortát, ami nem sikerült túl jóra, mert nem igazán keverte el megfelelően a hozzávalókat, és nem is sült meg rendesen. Én meg csináltam még madártejet. Úgyhogy egész sokat főzicskéltünk. Majd délután még befestettem Laura haját, majd már érkezett is Donata. Nem kellett kimenni elé az állomásra, megjegyezte az utat. 🙂 Nagyon ügyes leányzó. Ő is megkóstolta a kifliket, neki is nagyon ízlett, és megbeszéltük mivelhogy elfogyott mind, hogy másnap sütünk megint egy nagy adagot.

Júl 31

2013. július 22-28.

Hétfőn a konyhán kezdtem, és mint kiderült azért dolgoztam én és nem a szőkeség, mert ő akart magának egy hosszú hétvégét. Tehát a konyhán kezdtem, majd később a bárban folytattam a munkát, és ötkor végeztem. Valentina hívott kettő körül, hogy beszélt Lucianoval, és nincs jó híre róla, mert el akar jönni a comunitából. Ugye megtudta, hogy meghalt a nagynénjük, és emiatt akart eljönni. Kérte, hogy ha tudok, akkor beszéljek vele. Felhívtam a communitát, de már nem volt ott. Így hívtam az ő telefonján. Mondta, hogy mi történt, amit én ugye már tudtam korábban. Mondta, hogy majd csütörtökön megy vissza, és folytatja a programot, de most szeretne részt venni a temetésen meg ilyenek. Ezzel az ember nem tud ugye vitatkozni, így mondtam neki, hogy mikor végzem, és találkozzunk meló után. Ugye azért aggódtam érte a múltkori eset óta, hogy ne csináljon hülyeséget. De szerencsére nem tette. 🙂 Meló után találkoztam vele, és az összes szabad időmet most arra áldoztam, hogy vele legyek. Próbáltunk neki szállást keríteni erre a pár napra, ami szintén nem volt egyszerű, de sikerült megoldani. Majd elkísértem egy újabb telefont venni, mert a múltkorit sikerült ugye eladnia…sajnos. Na mindegy, remélem, hogy ezúttal nem csinál semmi rosszat. Mondjuk kinek rossz, ez a kérdés. Nekem rossz látni, ha valaki tönkre teszi az életét ily módon. De talán, mikor velem van, sikerül neki átadnom az én felfogásomból egy keveset, ami talán segít neki erőt adni ahhoz, hogy folytassa a programot, és ne hagyja abba. Szegénykém nem volt a szerencse fia hétfő délelőtt, mert nem elég, hogy megtudta, hogy meghalt a nagynénje, még a bicaját is ellopták szegénykémnek. :/

Kedden úgy volt, hogy szabad leszek, de megbeszéltem egy munkáltatóval, hogy talán sikerül a hétvégén dolgoznom Desenzanoban, így péntek helyett, kedden dolgoztam. Juan ennek örült, mert nem kellett így dolgoznia, mikor megérkezett Párizsból.A délelőttöt ugye Lucianoval töltöttem, majd otthagytam délutánra Ivananál a bárjában. A Cooperatívához elment egy másik biciklit venni, mert ugye ellopták a másikat szerencsésen, majd elmentem vele a ravatalozóba, és megvártam, amíg végez. A húga eléggé bosszús volt rá, amiért eljött a communitából, ezért is voltam vele én többet. Szerencsére Ivana dolgozott délután, így reméltem, hogy jó kezekben van. 😀 De feleslegesen aggódtam, mert nem volt semmi gond. Munka után találkoztunk, és minden rendben volt vele.

Szerda reggel a bárban kezdtem, majd délután ismét találkoztam Lucianoval. Délelőtt volt a nagynénje temetése, majd délután találkoztunk. Le volt ugye törve amiatt, ami történt, de ugye ez az élet rendje. 🙁

Csütörtök reggel visszakísértem Lucianot a communitába, majd délutánra mentem dolgozni. Csináltam korábban, pár nappal korábban fejeztem be egy kis „csúnya” plüss macskát a bárnak, amit el is helyeztem a korábban elkészített nyuszi mellé. Ez annyira megtetszett egy vendégnek, hogy 7,50 eurót hagyott érte a bárban nekem. Mivel így pénzt nem adnak oda, így Marina kiállított nekem egy számlát, hogy ennyi értékben tudok fogyasztani bármit a bárban. 🙂 Úgyhogy nagyon megörültem ennek. 🙂 Csütörtökön még beszéltem a munkáltatóval, akiket találtam, és megbeszéltük, hogy pénteken elmegyek Desenzanoba, hogy személyesen is tudjunk végre találkozni. Még munka után beugrottam Ivanahoz a bárjába, mert mondta délelőtt, hogy Valentinával és a többi ismerőssel találkoznak este a bárjában, és megemlékeznek Luciano és Valentina nagynénjéről.

Pénteken a déli vonattal mentem Desenzanoba. Út közben egy cseh fiú akart rávenni a pornóiparra a vonaton, de mondtam, hogy köszönöm, de ez nem az én stílusom, próbálkozzon inkább másnál. Egy atléta volt rajtam, leggingssel, nem tudom, hogy melyik ruhadarabom tűnt túl kihívónak számára… Na mindegy. 🙂 Mivel Desenzanoban a várakozások ellenére nem alakul úgy az üzlet, mint, ahogy várták, így még várni kell az munkára sajnos. De azon dolgoznak nyilván, hogy kiépítsék az üzletüket itt Olaszországban.

Szombaton mostam, majd meglátogattam Vanetinát. Mondta, hogy este felé mennek megemlékezni a templomba megemlékezni a nagynénjéről, és ha van kedvem, nyugodtan tartsak velük. Elmentem a bárba neztezni kicsit, majd visszamentem Valentinához. A mise hasonlít az otthonihoz, csak annyiban tér ugye el, hogy itt nem sokat értek belőle. 😀 De kicsit a templom fura volt nekem, mert eleve ilyen kör alakú volt, és szinte alig volt benne díszítés, ahhoz képest, hogy katolikus templomról van szó. Na mindegy. Majd elmentek velük vacsorázni egy közeli horgásztanyára, ahol pastashutát vagy mit ettem. Nem biztos, hogy így kell leírni, de valahogy így mondják. 🙂 Ilyen kézzel készített tésztát ettem koktélrákkal, meg lazaccal. Fincsi volt, majd Valentina megkóstoltatta velem az övét is. Ő meg spagettit evett kagylóval. Az is finom volt. Kérdeztük egymást kölcsönösen, hogy ki mit csinál vasárnap. Majd mondta, hogy ők mennek a bandával (Ivana meg az ő gyermekei, tesója stb, meg az ő barátja, kisfia, akkor az a házaspár, akiknek közel a lakásához van bárja, meg aki a karaoke-t szokta csinálni, stb….) a hegyekbe egy folyópartra, és ha van kedvem, akkor tartsak velük. Mivel nem volt más programom, mert Anna nem ért rá, így mondtam, hogy rendben, elmegyek velük. Kb egy órás út lehetett, és egy szép kis tisztáson volt ez a hely. Csak a kajáért fizettünk, ami 10 euró volt. Nem volt kevés, de akkora adag volt, hogy én nem bírtam egyedül megenni. Egy kisebb csirke volt, meg sült krumpli és bab. Aztán végignapoztam a délutánt, majd este felé indultunk haza. Sikerült Valentinának jól összekapnia Nikolával, a párjával, úgyhogy ebben is részesültem hazafelé. Jó kis heves páros. 🙂 Úgy látszik, hogy az olaszok ilyenek. Mondjuk mind a kettőjüknek úgy ahogy igaza volt. Nikola problémája az volt, hogy Valentina elég sokat énekelt, mert volt karaoke. Nikola ennek fejében meg megmasszírozott egy barátnőt, akit Valentina is ismer ugyan, de nem olyan közeli barát. Úgyhogy ő meg féltékeny lett. Majd Nikola még egy tálból is csemegézett ezzel a hölggyel. Ugye Nikola baja az volt, hogy Valentina nem volt nagyon sok időt a társasággal és a kisfiúkkal, de ugyanakkor, mikor ő aludt, vagy éppen a masszázst csinálta, akkor nem ő foglalkozott a fiúkkal. Na mindegy. Én mondtam nekik, hogy ezt együtt kell megbeszélniük, és nem egymást idegesíteni, meg puffogni. Odáig fajult a dolog, hogy hazafelé Valentina átült egy másik kocsiba, Ivanahoz. Így Fabioval és Nikolával utaztam haza. Hazafelé kisebb kitérőt tettünk még Nikola anyukájához, aki érthető módon nem rám, hanem Valentinára számított. Majd miután hazaértünk, jobbnak láttam inkább hazamenni, és hagyni őket beszélgetni. 🙂

Júl 22

2013. július 15-21.

Hétfőn reggel találkoztam Larával, hogy megbeszéljük a hétvégi helyzetet. Mondta, hogy még egy lakótól sem érkezett ránk panasz, így azt lehet mondani, hogy összességében jól viselkedünk a házban. Ez oké, de ettől függetlenül is azért tekintettel kell lenni a másikra. felvázoltam neki a helyzetet, majd mondta, hogy kedden fog beszélni Laurával erről, meg egyébként is. Abban maradtunk, hogy ír nekünk e-mailt, elismételvén a szabályokat, és mindenkivel fog erről beszélni.

A beszélgetés után már nem nagyon mentem el otthonról, nem voltam túl jól, a női napok nem mindig kellemesek a nők életében, így otthon maradtam. Csak délután, inkább estefelé mentem el kicsit otthonról. Fagyiztam egyet, majd beszéltem Lucianoval. Felhívott, és szerencsére vele minden rendben van.

Kedden a konyhán dolgoztam egész nap. Most Franceskával és Gigivel dolgoztam. Ez volt az első, hogy Franceskával a konyhán dolgoztam. A bárban nagyon jól össze tudunk dolgozni. Itt most nekem kicsit kapkodósnak vagy nem is tudom, hogy elmondani, minek tűnt. Alig tudtam befejezni egy feladatot, már rögtön adta a másikat. Pl, ahogy megcsináltam a zöldségeket a bárba, már rögtön adta a következőt, és mintha kérdőn nézett volna rám, hogy nem fejezetem be előbb őket. Pedig szerintem gyorsabb voltam, mint más, mert mikor én dolgozom a bárban, van, mikor 10-nél előbb nem kapom meg a zöldségeket. Én meg fél 10-kor már le is vittem mindent. Aztán először azt mondta, hogy csináljak két nagy adag gyümölcssalátát, egyet a bárnak, egyet meg a menzára. Mondta, hogy fejezzem ezt be fél 12-re, mert déltől ugye ebédeltetés van. Aztán már azt mondta, hogy 11-re végezzek vele. Úgyhogy az egész délelőtt rohanás volt. Aztán ugye ebéd, majd folytattam a munkát a takarítással. Franceska is maradt, azt mondta, hogy el kell mennie bevásárolni, de nem kell sok minden, ezért inkább marad a konyhán ő is takarítani. Gondolom, hogy nem kell nagyon megjegyeznem, hogy így a délután is rohanás volt idézőjelesen. Mert ugye most jött rá Franceskára a nagytakaríthatnák. Így jóval többet dolgoztunk most, mint általában. Oké, én nem voltam délután még túl sokszor a konyhán, de nem ötperces a munka ebéd után. Ugye az összes asztalt le kell szedni, letakarítani, lefertőtleníteni, majd felseperni, és felmosni. És ez csak ugye a menza rész. Amíg egyikünk a menza részt takarítja, addig a másik az edényeket mosogatja, törölgeti, pakolja a helyére. Majd jöhet az összes munkapult letakarítása, lefertőtlenítése, a tűzhely szintén, majd legvégén a padló. Úgyhogy akad munka bőven. De most még a bútorokat is elhuzigáltuk a helyükről, és mögötte a falat is lemostuk. Úgyhogy kidolgoztuk magunkat. Nem is vágytam másra, csak arra, hogy hazamenjek pihenni. Mondjuk maradtam még a bárban, mert elvittem a gépem, és maradtam netezni kicsit. Így legalább tudtam Zsuzsi barátnémmal is beszélni. Mikor kiürítettem a konyhai nagyszemetes Kelvinnel, találtam egy nagyon helyes kis fa varrós dobozt elfekvőbe, és Kelvin megkérdezte nekem, hogy mennyibe kerül. Aztán végül úgy döntöttem, hogy nem hagyom ott. Kb 6-700 Ft lehetett. 🙂 De nagyon örültem neki. Majd végül zárás után jöttem el a bárból.

Szerdán reggel a bárban kezdtem, ismét Franceskával. Majd délután beszéltem Larával. Mondta, hogy Laura rendben van, és nem csak a hétvégén történtek volt a problémája, hanem otthonról is hozott problémát, amiről nem akart beszélni. Így akkor már jobban érthető a haragja. Mi ugye általában nem sokat beszélünk, mert nem az a beszédes fajta. Sokszor nem is találkozunk, hiába lakunk egy szobába. Sokszor, mikor ő elmegy, én még alszom, és mire én hazaérek, már ő alszik, és fordítva. Mondjuk, mikor ő hazaér, én általában sosem alszom, mert ugye elég éjszakai bagoly életet élek, de tény, hogy nem találkozunk sokat.

Majd meló után elmentem Mehdihez, mert mondta már korábban, ha van kedvem, akkor menjek el hozzá nyugodtan beszélgetni kicsit. Estefelé jöttem el tőle, mert ment a lakótársával még edzeni. Segítettem neki bepácolni egy csirkét vacsorára, mert fagyosan akarta berakni a sütőbe, amit nekem rossz volt nézni, így besegítettem neki, majd elmentem haza. 🙂

Csütörtökön délutánra mentem dolgozni. Otthon még sütöttem egy adag friss kiflit, hagytam belőle otthon Laurának, a többit meg elvittem magammal. Ugyanis azt beszéltük a délelőtt folyamán Annával, hogy együtt ebédelünk. Találkoztunk közel a cooperatívához, majd vettünk némi felvágottat a friss kiflikhez, és elmentünk a közeli parkba ebédelni és beszélgetni. Azért találkoztunk csak közel a cooperatívához, mert nem igazán örülnek neki, ha a gondozottakkal beszélgetünk, vagy találkozunk a munkahelyen kívül. Nem tudom mért kezelik őket úgy néha, mintha nem is emberke lennének. Talán túl szűk látókörűek az olaszok, nem tudom. Oké, tudom, hogy ugye minden gondozott csinált valami „rossz” dolgot a múltjában, de én sem vagyok tökéletes, és senki sem az. Úgyhogy én nem török pálcát felettük, és én jól érzem magam velük, úgyhogy nekem mindegy, hogy megbotlottak a múltjukban vagy sem. Oké, tény, hogy egyikük sem tömeggyilkos. Azért az más tészta.

Csütörtökön ismét Fracsekával dolgoztam. Most úgy alakult, hogy szinte egész héten vele dolgoztam. Márti most szabadságon van, így most többet van ő is a bárban, meg Marina is, de mi pont váltjuk egymást. Most este viszont úgy alakult, hogy Franceska szinte rám hagyott minden munkát a pult mögött. Oké, próbáltam mindent megcsinálni egyedül. Sikerült azért befejezni majdnem mindent, így picit később, mint kilenc jöttem el végül a bárból. Még este Luciano felhívott, mondta, hogy kezd belefáradni a sok terápiába. Mondtam neki, hogy ez viszont kell neki ahhoz, hogy később normális életet tudjon kezdeni. Úgyhogy próbáltam megnyugtatni, remélem, hogy sikerült megértetnem vele az álláspontomat. 🙂

Pénteken ismét délutánra mentem dolgozni, és ismét Franceskával dolgoztam. De bementem korábban, mert bent ebédeltem, majd nekiláttam befejezni az önéletrajzom. Ugyanis az nem titok, hogy nagyon szeretek itt lenni, és a projektem után is szívesen maradnék itt, amennyiben ez lehetséges. Így megpróbálok keresni valami munkát, hátha itt tudok maradni a későbbiek folyamán is. Elsősorban olyan munkában gondolkodom, mint amit most is csinálok, mert ugye ebben van itt tapasztalatom. Ahhoz, hogy szoc munkát vállaljak itt, ahhoz ugye le kell még fordíttatnom a diplomámat, és el kell végeznem valami kurzust az itteni törvényekből. Ezzel még várnék. Nekem most teljesen megfelel ilyen felszolgálói munka, amit most is csinálok. Úgyhogy ezen munkálkodtam. Majd kinyomtattam egy pár példányt belőle az irodában.

Megint egyedül csináltam a pult mögött mindent, csak ugye a kasszagép zárását nem csináljuk mi. Majd Franceska elvonult, és a mellékhelyiséget takarította. Azt ugye nem hagyják ránk. Mondjuk nekem nem probléma, ha azt is megtanítják. De végül, mikor befejeztem mindent, akkor besegített még a felsöprésben, meg a felmosásban. Így egy kicsivel előbb végeztünk, mint tegnap.

Szombaton reggelre mentem dolgozni, és most Pippoval kezdtem a napot. Mire beértem a bárba az újságokkal, Pippo már bent volt. Őt nem tudom megelőzni reggel. 🙂 Most ős is elég sok munkát hagyott rám, úgy érzetem. Lehet, hogy nem kellett volna elkapatnom őket az elején. 😀 Ugye én mindent megcsinálok, amit rám bíznak, kérdezés nélkül tudom a dolgom, és csak akkor állok meg, ha már nincs mit csinálni, vagy elmegyek a két betűs kitérőre. Elindítottam a mosást is az emeleten, majd ki is teregettem. Előző nap is megcsináltam a teregetést, mert mikor épp a raktárból szedtem össze a feltöltendő árukat a bárba, akkor láttam, hogy végzett a mosógép. De nem kérdezem meg, hogy megcsináljam-e, hanem megcsinálom és kész. Most is így tettem. Úgyhogy lehet, hogy kicsit elkapattam őket. De ez van, most már nem tudok mit csinálni.

Meló után felhívtam Valentinát, ugye már rég beszéltünk, dolgozott, így beugrottam hozzá az üzletébe. Szerencse vagy nem, hogy mentem, és végeztem a munkával, mert a nagynénje elég rossz állapotban van már hetek óta. Mondta, hogy ha végzett a munkával, akkor bemennek hozzá az anyukájával a kórházba. A párja meg dolgozik, és így megkérdeztem, hogy segítsek-e nekik abban, hogy vigyázok Fabiora, a kisfiára. Az egyik vendégét kérte meg rá, de így akkor nem kellett, mert én vigyáztam rá náluk. Elég rossz állapotban van a nagynénje, már sajnos közel ahhoz az állapothoz, hogy bármikor bekövetkezhet a legrosszabb. Luciano ugye ezeket most nem tudja, úgyhogy rá még vár majd később a rossz hír közlése. Remélem, hogy nem fog összeomlani, és újból letérni a helyes útról. Így maradtam segíteni nekik. Nem kellett a picurral nagyon sokat foglalkozni, mert Nikola, az apukája lefektette aludni, és mikor felkelt, csak utána játszottunk együtt, míg hazajött Nikola a munkából. Úgyhogy addig is próbáltam fejleszteni az olasz tudásom Fabioval együtt. 🙂

Vasárnap elég „unalmas” napom volt. 🙂 Nem is csináltam szinte semmit. Egész nap lustálkodtam, és ki sem mozdultam otthonról. Az volt a terv korábban, hogy Gigivel és Annával elmegyünk a folyóparthoz, ahol korábban voltunk, de Gigi lemondta, mert elég szeles volt az idő. Majd később beszéltem Annával, ő is el szeretett volna menni valahová, de ugye ő a másik városban lakik, így a találkozás nem olyan egyszerű, és még a férjével is jól összeveszett, így nem találkoztunk végül. Laurával voltunk csak itthon, de ő meg ugye nem az a beszédes fajta, így „unalmamban” befejeztem a macskát, amit már korábban elkezdtem a bár részére. Majd este felé Zsuzsi barátnémat fárasztottam jó hosszan, ha már „kitörte” a bokáját és otthon volt. Aztán még megnéztem az e-mailjeimet, és láttam, hogy jött egy válasz, az egyik korábbi munkajelentkezésemre. Ez egy alkalmi munka itt, ami csak mindig pár nap, de nekem ez most abszolút megoldható, hiszen többet nem is tudok vállalni. Nos, lehet, hogy a jövő hét végén el tudok menni dolgozni, aminek nagyon örülnék, mert akkor tudnék félre tenni az itt maradásomra. Úgyhogy szorítson mindenki, aki tud, hogy sikerüljön találnom munkát, és sikerüljön itt maradnom. 😉

Júl 14

2013. július 8-14.

Hétfőn, mint minden héten, szabadok voltunk. Csak egy programom volt, hogy valamikor a nap folyamán beszéljek telefonon Luciano orvosával, mert kérte, hogy majd hívjam fel. Gondoltam, hogy érdekes beszélgetés lesz, mert ugye az olasz nyelvtudásom még sok kivetnivalót hagy maga után. De úgy voltam vele, hogy majd csak lesz valami. Délelőtt otthon voltam, majd felhívtam Valentinát, hogy ha ő szabad, akkor hátha segítségemre lesz a telefonálásban. Szerencsére a délután folyamán otthon volt egy pár órát, és mondta, hogy menjek nyugodtan át hozzá, és felhívjuk együtt az orvost, hogy mit is szeretne. Rendben. Előbb ő beszélt a communitával, hogy hogy van Luciano, meg ugye fel akarta vázolni a családi helyzetet, mert most Luciano nem tud semmit, hogy mi történik a nagyvilágban. Majd felhívtuk az orvost. Szerencsére az orvos beszélt angolul, így azért könnyebb volt megértenünk egymást. Nem akart ördöngős dolgot, csak megismerni engem, mert Luciano sokat beszél rólam, és tudni szeretné, hogy ki is vagyok én. Megbeszéltünk egy találkozót csütörtökre, délután fél háromkor az irodájában, ami a város másik szélén van, mint ahol dolgozom. Nagyszerű, gondoltam magamban, mert ugye én a másik végen dolgozom, és kettőkor végzem. Fél óra meg a véleményem szerint nem elég arra, hogy átérjek a másik végére a városnak. Na mindegy. Írtam Pipponak egy e-mailt, hogy szeretnék eljönni előbb, mert programom van, a biztonság kedvéért. Majd aranyos volt Valentina, mert elvitt, és megmutatta, hogy hova kell mennem majd csütörtökön. El akarna kísérni, de dolgozik abban az időben így nem tud. De nem aggódtam, mert az orvos beszél angolul, én meg azért beszélek most már olaszul is, így csak megértjük egymást valahogy. 🙂

Kedden reggel a konyhán kezdtem a nagységával….nagy örömömre. Laura nem volt itthon, Juan ha jól emlékszem meg nem aludt otthon, és a bárban kezdett reggel, mi meg együtt a konyhán. Én úgy voltam vele, hogy nem fogom megvárni, mert ő azért szeret mindig elkésni, én meg nem. Én meg szeretek még megreggelizni a bárban, vagy legalább inni egy capucchinót. De csodák csodájára, mire én elkészültem őnagysága is elkészült, így együtt indultunk dolgozni, együtt is értünk a bárhoz. De utána nem igazán foglalkoztam vele, hiába dolgoztunk együtt. Danielevel és Gigivel együtt négyen dolgoztunk a konyhán. Daniele szokásához híven rohangált egész nap, így nem sok időt töltött a konyhán. Gigi vitte legfőképp a konyhát. Én elkészítettem az összes zöldséget a bár részére, a tojásokkal és a koktélrákkal együtt, majd le is vittem. Miután elpakoltam magam után, nekiálltam két nagy adag gyümölcssalátának. Egyet a bár részére és egyet meg a menzára. Ugye a nem a legszebb gyümölcsöket használjuk a menza részére, így a kettőt nem egyszerre csináltam, hanem egymás után. Elég poénos volt, mert ugye én csináltam a normál tempómban a dolgokat, ahogy szoktam, és vicces volt nézni, ahogy a nagysága látványosan szenved a konyhán a munka közben. Olyan nagy kínszenvedéssel pucolta a répákat és aprította a káposztákat, hogy az ember szíve majd megszakadt érte. Na mindegy, ez az ő dolga, ha látványosan utál valamit. Én szeretem nagyon azt, amit itt csinálok, úgyhogy nem akarom, hogy letörje a lelkesedésemet. De délutánra ő maradt még dolgozni, nem én. Úgyhogy a takarítás most rá várt később. Én szabad voltam meló után. De azért remélem, hogy nem lesz több ilyen alkalom, hogy vele együtt kelljen dolgoznom. Mondjuk most láthatta, hogy én nem nagyon állok meg meló közbe, én ha dolgozok, akkor arra koncentrálok, amit csinálok, és nem arra, hogy sajnáltassam magam, vagy, hogy beszélgessek mindenkivel, aki jön-megy.

Szerda reggel a bárba kezdtem, most Pippoval. Előbb még elmentem az újságokért, mert ugye ha a bárban kezdünk, akkor ez a mi feladatunk. Most egy másik helyre kellett menni érte, de nem volt gond ezzel sem. Itt annyi, hogy többet kellett beszélni, mert nem ismernek ugye minket. A másik újságárus, ahogy meglátja az embert, már adja is az újságokat és ennyi. Mondani sem kell semmit. Mondtam, hogy másnap is én megyek az újságokért. Szó szerint sajnos, mert sokszor még keverem a két igét. A jönni-t és a menni igét. Mert a ragozott alakja kicsit hasonló. De remélem, hogy belejövök ebbe is idővel. A nem hagyományos ragozású igéket nehezebb megjegyezni sokkal…

Pippo már a bárban volt, mire odaértem, pedig mindig előbb érkezem, mint reggel 7. De így legalább nem kellett sokat várnom, hogy bemenjek. Össze is írt nekem egy jó nagy adag tramezzinit, hogy miket készítsek el, mert délután volt valami összejövetel az emeleten, és arra is készítenem kellett egy kupacot. Így el voltam ezzel a délelőtt folyamán. 🙂 De most mér megy lassan csukott szemmel a dolog, meg most már szisztematikusan csinálom a dolgokat, és gyorsabban. Aztán beszéltünk a beosztásomról is, hogy csütörtökön ugye el szeretnék jönni egy órával hamarabb többé-kevésbé. Mondta, hogy semmi gond, mert sokszor úgy is túlóráztam. Mondtam, hogy ne legyen gond az óraszámmal, jövök pénteken vagy szombaton egy órával hamarabb. Beleegyezett, és megegyeztünk a szombat délutánban, hogy négy helyett háromkor kezdek majd.

Csütörtökön Mártival voltam a bárban, mondtam neki, hogy ma egykor végzem. Mondta, hogy rendben, és memorizálja, hogy csak egyig vagyok. 🙂 Mert ugye korábban elfelejtette. picit maradtam így is tovább, hogy hagy tudja befejezni az ebédjét, meg beszélgettem még kicsit Annával a bárban, mielőtt elindultam az orvoshoz.

Az út kb 40-45 perc lehetett bicajjal, de nem volt gond, odataláltam. 🙂 Mint kiderült, nem csak azzal az orvossal találkoztam, akivel hétfőn beszéltem, hanem a mostani terapeutájával is. Aztán végül is csak el akarták mondani, hogy mi is ez a program, amibe ugye már így beleláttam, és szerettek volna kicsit megismerni, mert Luciano sokat beszél rólam. Ismerik ugye a családját, meg néhány barátját is. És most már engem is. Remélem, hogy nem úgy ítélik meg, hogy rossz irányba vinném el Lucianot. 🙂 De szerintem nem. Aztán megbeszéltük, hogy mivel nagyon szeretne találkozni velem, így a közeljövőben lesz rá lehetőség, hogy találkozzunk. Részemről rendben a dolog. 🙂

Miután végeztem a dokikkal, felhívtam Albertot, hogy merre jár a városban. Ugyanis ezen a napon érkezett hozzánk látogatóba pár napra. Ő egy spanyol (mily meglepő 😀 ) fiú, akit még Nápolyból ismerünk. Mivel szabad volt a délutánom, így vele töltöttem el ezt. Elmentünk a bárba, megnéztük, ahogy Juan dolgozik, beszélgettünk, megittunk egy-egy spritzet, majd mentünk egy kört a boltban is. Talált is nekem egy könyvet, aminek ez volt a címe (Io parlo ungherese- beszélek magyarul). Nem volt drága, így megvettem Lucianonak, hagy tanuljon egy kis magyartot 😀 , mert korábban mindig próbált egy-egy szót kimondani. Na majd, ha találkozom vele, akkor oda adom neki, hagy gyakoroljon csak. 😀

Miután bezárt a bár, elmentünk Albertoval a közeli boltba, ahol bevásároltunk a spanyol tortillá-hoz. ugyanis ígérte, hogy azt csinál nekünk estére vacsorára. Juan is próbálta egy alkalommal, de nem jött neki össze, és inkább nem hagytuk rá a dolgot. Mikor itt volt Laura bátyja a barátnőjével, akkor csináltak ők, és abból kaptam én is, tehát tudtam, hogy milyen étel, és nekem ízlett korábban is. Mivel ő csinálta a vacsit az este, így ígértem neki, hogy én is csinálok valamit másnap, vagy szombaton, ahogy alakul a programunk, majd meglátjuk. De szigorúan húsmentest, mert vegetáriánus.

Még este csörgött a telefonom, láttam, hogy a comunitából keresnek, ahol Luciano lakik most. Már kezdtem rosszul lenni, hogy te jó ég mi történhetett vele, de szerencsére semmi baj, ő keresett, mert újságolta, hogy most már majd minden héten tudunk beszélni egy keveset. Mondtam, hogy rendben, és örültem neki, hogy jól van. 🙂

Pénteken estére mentem dolgozni, és mivel előző nap elég sokáig fenn voltunk Albetoval, Juannal meg a barátnőjével, így reggel elég sokáig aludtunk. Miután felkeltünk, nem sokára el is indultunk a cooperatívához ebédelni. Ugye mindig vegetáriánus a menü, így Alberto számára tökéletes volt. 🙂 Én háromkor kezdtem a munkát, így még volt időm meló előtt kicsit beszélgetni Annáékkal.

Mártival dolgoztam, és zárás után még elmentem Valentinához kicsit beszélgetni. Mondtam Juannak, hogy nem megyek velük a rockfesztiválra, menjenek nélkülem nyugodtan. Én nyugisabb programot választottam, beszélgettem Valentinával. 🙂 Miután eljöttem Valentinától, hívtam Juant, hogy merre járnak. Az idő ugyanis kezdett elromlani, így nem nagyon akartam már elmászkálni sehová. De mivel a nap folyamán oda adtam Albertonak a kulcsomat, hogy ha akar, akkor tudjon hazamenni, ezért nem tudtam most este meg én bemenni a lakásba. Ugye Juanék nem voltak otthon, mert elmentek a koncertre. A nagyságát meg nem tudtam, hogy otthon van-e, mert a terv szerint érkezett hozzá két leányzó vendégségbe, akik szintén itt alszanak az este. Oké…. Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok azzal, hogy hátha otthon vannak, és be tudok menni. Így volt, otthon volt a nagységa, így beengedett. Majd miután kicsit kérdőn megkérdezte, hogy elfelejtettem-e magammal vinni a kulcsomat, közölte, hogy én aznap Albertoval fogok aludni….Oké….nekem nem jelent problémát, ha egy szobában alszok valakivel. Igen ám, de láttam, hogy Laura ágya van elkészítve neki. Meg is kérdeztem, hogy Laura nem jött haza, vagy mi van vele. Mondta a nagysága, hogy majd holnap jön. Oké. De az egyébként meglepetés volt szintén, hogy nem két, hanem három leányzó érkezett hozzá. És ezért kellett Albertonak velem aludnia, mert őnagysága két leányzónak csinált helyet az ő szobájában. Ehhez 3 matracot használt el, és Alberto helyére berakta a harmadik leányzót, így őt kitúrván a helyéről.

Szombaton arra ébredtem, hogy valaki kinyitotta a szobaajtónkat. Ugye ez elég hangos, így könnyű rá felébredni. Mivel már ébredeztem, fel is keltem ez után. Az örmény leányzó, aki a nappaliba aludt, mondta, hogy Laura jött haza, ő akart bemenni a szobába. Szegénykém kint ücsörgött a konyhába, és kérdeztem tőle, hogy mi újság. Mondta, hogy szeretne menni lefeküdni aludni, de nem tud, mert ugye alszanak az ágyába. Tegnap este érkezett ugye Milánóba, az állomáson éjszakázott, majd úgy jött tovább reggel. El is hiszem, hogy fáradt volt. De mint kiderült, sem Juan sem a nagysága nem beszélt vele arról, hogy az ő ágyát valaki használni fogja, amíg ő nincs itthon. Úgyhogy nem csodálkoztam azon, hogy teljesen kiakadt ezen. Ez egy iszonyatos pofátlan dolog volt Liarától, hogy kérdezés nélkül használta ismételten a másét. Például, ha nem három matracot használ, hanem csak kettőt a két vendégnek, akkor van egy plusz Albertonak, és Laura is tud a saját ágyában aludni reggel. Mivel én dolgoztam előző este, én is csak a kész tényeket láttam, és mivel Liara mondta, hogy Laura csak másnap érkezik, én ebből arra következtettem, hogy beszéltek vele. Szegénykém nagyon ideges volt, mondta, hogy az elkövetkező időben nem hajlandó többet beszélni velünk. Próbáltam tőle elnézést kérni, és megbékíteni, hogy legalább rám ne haragudjon, mert én se tudtam semmit az egészről.

Miután végül elment aludni, én elmentem Albertoval megreggelizni a városba, majd miután hazamentünk, próbáltuk kitalálni, hogy hol aludjon aznap este. Juan említette, hogy megy a barátnőjével Párizsba, és gondoltam, hogy már elindultak. Majd a szobájával bepillantva tapasztaltuk, hogy nem, nem mentek még el. Ugyanis nem közölt, csak részinformációkat, miszerint igen mennek, de ő megy majd hétfőn, és Tamara majd csütörtök környékén megy utána. Így ő otthon volt. Egyébként azért akartunk benyitni a szobájába, hogy Albert táskáját betegyük, hogy akkor ő szombat este ott alszik majd. Nos, miután Juan is felkelt végül, így Laura gondolom, hogy jól kiosztotta spanyolul, mert utána nekiállt rendet rakni. Miután végzett ezzel, elmentem a két fiúval a boltba vásárolni, mert ígértem Albertonak, hogy főzök neki én is valami magyaros ételt. A tejfölös gombapörkölt mellett döntöttem, ugye magyaros, és húsmentes. A fiúk segítettek megpucolni mindent, majd a főzés ez után rám maradt. Ők elmentek Padovába, én megcsináltam a pörit, és azt beszéltük, hogy ők majd később kifőzik hozzá a tésztát. Majd elmentem dolgozni. Elég sokan voltak most délután a bárban, így Marinával folyamatosan pörögtünk, nem nagyon volt megállás. De így is azért sikerült időben végeznünk. Jól ki is bosszankodtam neki magam napközben, mert meséltem neki, hogy hogy lehet valaki ennyire pofátlan, hogy meg sem kérdezi a másikat, és úgy használja a dolgait. A takarítás közben Juan írt egy sms-t, hogy jönnek Albertoval haza, de jön még velük négy! másik ember is. Én kezdtem rosszul lenni már ettől, mert ugye nekem bőven elég volt az előző este. Két leányzó a háromból elment, de egy még maradt szombat estére, így a vendégekkel együtt már tízen voltunk estére otthon. Kész átmeneti szálló! :/ És ugye Juan sem kérdezte meg, hogy baj-e, hanem tényként közölte a dolgokat. Mivel a gombapöri nem volt elég ennyi emberre, így ki kellett találni valamit. Milyen az már, hogy eszik kettő-három, a többi meg nézi. Én nem szeretem az ilyet. Pippo meló után hazafuvarozott engem is és Marinát is, mert az idő elég rossz volt. Miután hazaértem, láttam, hogy a konyha foglalt, ugyanis Liara használja a barátaival…ennek rettentően örültem, mert ugye nem alig tudtam bemenni. Megérdeklődtem, hogy a másik társaság mikor érkezik, és feltettem a  tésztavizet. Volt még otthon egy cukkínim, Juannak volt tonhala, meg maradt még korábbról zöldhagyma, és volt még egy kis tejszínem otthon. Így csináltam egy cukkínis-tonhalas mártást a tésztára. Aki akart gombával ette, aki nem, az meg ezzel a tonhalassal. Az egyik spanyol leányzó mesélte, hogy ahol ők dolgoznak Padovában, ott ismernek egy magyar lányt, aki nagyon finom uborkasalátát csinál. Mondta, hogy a levébe szokott cukrot is tenni. Mivel volt otthon minden ehhez, Juan ugye hazahozott egy nagy adag összevágott uborkát a konyháról, így csináltam nekik azt is, ahogy anyum szokta. Ennek is nagyon megörültek, hogy én is ismerem ezt a receptet, mert nagyon szeretik.

Majd invitáltak, hogy menjek el velük a rockfesztiválra én is. Addig kérleltek, hogy végül velük mentem én is. Az idő már elcsendesedett, így szerencsére nem áztunk el. A koncert vége felé értünk oda, de amit hallottam belőle, az alapján elmondhatom, hogy ez a banda nem lesz a kedvencem. De a társaság úgy tűnt, hogy élvezte. Én elvoltam velük, de ez nem lesz az én társaságom a jövőben. Nem az én stílusom a füvezés, aztán meg a vihorászás, viháncolás, ugrándozás. Úgyhogy miután visszajöttünk a központba, még megittam velük egy spritzet, és úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Amúgy se akartam nagyon maradni, mert a fesztiválra is kijöttek, majd utána meg ide is a nagysága és a barátai. Tehát hazamentem, és elmentem aludni, mielőtt nekem se marad ágyam….

Vasárnap reggel Laura már korábban felkelt, mint én, majd mondta, hogy óvatosan menjek ki, mert még a folyosón is alszanak…..Nagyon örültem a ténynek. Kérdeztem tőle, hogy megvár-e, mert én is inkább elmennék itthonról. Mondta, hogy bocsi, de nem, mert inkább egyedül szeretne most lenni. Később összefutottam vele az utcán, mondta, hogy beül egy másik bárba is meginni egy kávét, de nem megy még haza. Mondtam, hogy ha van kedve velem tartani, akkor jöjjön. Mondta, hogy most nem akar beszélgetni, és már amúgy sincsenek könnyei, amit kisírjon. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy a békés jövőért csinálni kell valamit. Írtam Larának, a mentorunknak, akivel ugye minden héten beszélünk, hogy segítsen, mert aggódom a kialakult helyzet miatt, és nem szeretnék még akármennyi hónapot így lenni. Nagyon sajnálom Laurát és abszolút megértem a helyzetét, mert a két öntelt disznó csak magával foglalkozik, és minden kérdezés nélkül csinálnak otthon mindent. Megbeszéltük, hogy hétfőn délelőtt beszélünk erről. Hátha az segít, ha egy koordinátor leül velünk közösen, és megbeszéljük a dolgokat, nem tudom, de elmondom majd neki, hogy mi történt, aztán majd megbeszéljük, hogy hogyan tovább.

Miután hazamentem a siserehad már elvonult szerencsére. De elég sokat kóricáltam én is a városban, hogy ne kelljen senkivel se találkoznom. Laura és a nagysága volt otthon. Kimostam a ruháimat (ugye mosószer már nincs szokás szerint, mert Liara 1db nadrágot is képes egy teljes programra berakni, és használni hozzá mindent! ) a Laurával közösen, csak magunknak vett mosószerrel, majd az volt a tervem, hogy elmegyek biciklizni. Megfőztem egy zacskós rizottót magamnak, Mehdi hívott, hogy mi a tervem mára, mert délután találkozhatnánk. Ő egyébként Liara pasija vagy nem….hol igen, hol nem. Nem tudok rajtuk kiigazodni. A lényeg, hogy Mehdi a barátom ugye, de a szőke nem. Úgyhogy vele találkoztam délután, aztán sétáltunk egy jó nagyot a városban, és rengeteget beszélgettünk. Úgy tudok annak örülni, hogy egyre jobban megértem azt, amit mondanak nekem, és borzasztóan élvezem ezt. 🙂 Úgyhogy a vasárnap délutánom nyugisabb volt. remélem, hogy hétfőn Larával sikerül megbeszélnem a problémánkat, és tud segíteni valamit a kialakult helyzetben.

Júl 09

2013. július 1-7.

Hétfőn, mint általában nem sok minden történt velem. A hajfestés után is ki mertem menni az utcára, de nem sokat voltam kint, inkább pihengettem meg ilyenek.

Kedden a konyhán dolgoztam és most egész nap, ami azt jelenti, hogy reggeli műszak, majd ebéd után egy óra pihenő, majd folyt köv a takarítással. A szünetben beszélgettem kicsit Mehdivel a szőke barátnénk pasijával vagy nem pasijával nem tudom, mert hol együtt vannak hol külön, úgyhogy nem lehet rajtuk kiigazodni. Mondjuk nekem Mehdi a barátom, a szőkével meg nem nagyon foglalkozom.

Miután végeztem a melóval, eléggé elfáradtam, így már nem sok mindent csináltam, csak később rácsörögtem a communitára, hogy megkérdezzem, hogy van Luciano. Mivel rendben volt, így megnyugodtam, és mentem pihenni.

Szerdán a bárban dolgoztam reggel, de most nem túlóráztam. Később elmentem napozni kicsit a parkba, mert az idő nagyon jó most, de nem sokat, mert a múltkor eléggé megégtem, mikor Annáékkal voltunk a folyónál.

Csütörtök reggel ismét a konyhán kezdtem. Most Danielevel és Gigivel dolgoztam. Csupa pasi vett körül. 😀 ugye ismét az én reszortom volt a zöldségek elkészítése, majd később sikerült dinnyepucolás közben elvágnom kicsit az ujjam. 😀 Nagyon ügyes tudok lenni időnként. A bárban Kelvin dolgozott Mártival. Szegény Kelvin eléggé rosszul volt egész nap, a vérnyomásával volt valami baja, és később ő is mint én anno a nővérszobán kötött ki. Mivel nem lett jobban szegénykém, így jött érte a barátnője, aki hazavitte. Mivel Márti egyedül volt a bárban, és a konyhán nem kellett segítség, mert eléggé gyorsan megcsináltam mindent, amit rám osztottak, így lementem Mártinak segíteni a bárba. Kicsivel egy után végeztem is, majd megebédeltem és mentem haza. Mondjuk egy után már Márti mondta, hogy ne dolgozzam, de csak besegítettem neki egy kicsit még. De kérdezte is egyből az időmet, mert mondta, hogy ha többet dolgozom, akkor azt felírják. Oké, nekem nem baj. 😀

Miután hazamentem még megcsináltam egy adag madártejet, mert Juannak mondtam, hogy ha hazahozza a tejet a bárból, amit nekünk adtak, akkor csinálok valami édességet. 😀 Később megjelent a tejjel. 😀 Így nem volt más választásom. 😀 😀

Pénteken estére mentem dolgozni, így reggel volt időm punnyadni. Nem nagyon szeretem, ha estére kell menni dolgozni, mert délelőtt nem sok ideje van az embernek otthon csinálni semmit, és később az egész napja odavan. Ugye így is volt…..nem sok mindent csináltam otthon, majd mentem ebédre, és később dolgozni. Mondjuk azért megsütöttem egy adag kiflit, mert már régóta bent volt a hűtőben egy darab élesztőm, és el akartam használni. Miután végeztem ezzel, még beugrottam Valentinához, és vittem neki kóstolót a kifliből és a madártejből is, mert sosem eszik semmit, ha dolgozik.

Mártival dolgoztam, és neki is vittem egy adag madártejet. Nem lett a legjobb, mert kicsit sok tojást használtam a tejhez, de azért elfogyott. 🙂

Szombaton most szabad voltam ismét. Nem nagyon tudtam, hogy mit fogok csinálni, mert korábban azt beszéltük a skacokkal, Annával meg Kelvinnel, hogy elmegyünk a tengerhez, de mivel Kelvin nem lett jobban, így halasztottuk a dolgot. Anna meg fizetés előtt volt, és mivel ő Padovában lakik, így ő is azon volt, hogy halasszuk el a dolgot.

Márti mondta még előző nap, hogy a városban van most egy másik három napos rendezvény, és úgy döntöttem, hogy elmegyek megnézem merre van. Ez azon az útvonalon volt, amerre a nyelviskolába megyünk. Mivel nem nagyon találtam semmi nyomott sem arra nézve, hogy lenne bármilyen fesztivál, így elugrottam az auchanba, ami közel volt már ehhez a helyhez, és bevásároltam kicsit. Vettem festéket, meg lakkot. 😀 Mivel a múltkor gyűjtöttem egy adag kavicsot a folyónál, így úgy döntöttem, hogy kifestem ezeket. Miután hazamentem, keresgéltem az elképzeléseimnek megfelelően kisebb és nagyobb képeket, majd nekiláttam a remekművekhez.  [flickr id=”9245561469″ thumbnail=”thumbnail” overlay=”true” size=”medium_800″ group=”” align=”none”] 😀 nagyon bele tudok merülni az ilyenekbe, így ezzel el is ment a napom. Meg vettem egy kisebb husit, azt bepácoltam, hogy majd a hétvégén megeszegetem, így ezzel végeztem is.

Vasárnap szintén festegettem egész nap.  [flickr id=”9248350006″ thumbnail=”thumbnail” overlay=”true” size=”medium_800″ group=”” align=”none”] Annyi volt a kint létem, hogy elmentem fagyizni, majd visszatértem a festőasztalhoz. 😀

Júl 05

2013. június 24-30.

Hétfőn, mint ugye mindig, szabadok vagyunk. 🙂 Nem nagyon volt programom, inkább relaxáltam, és próbáltam összepakolni másnapra, mert ugye utaztunk Laurával és Juannal Verbaniába a második szemináriumra. Próbáltam kitalálni, hogy mit vigyek magammal, mert ugye az időjárás eléggé szeszélyes, és most pl elég hűvös lett errefelé az idő…. :/ De aztán nagyon nagyon meleg holmit végül nem raktam, de hosszú tunikát igen, ami jó pl leggingsel, vagy farmerrel is.

Kedden reggel indultunk útnak. Most elég volt a hátizsákom, nem vittem magammal a nagy bőröndöt. Fél kilenckor indult a vonatunk Milanóba, onnan egy másik vonattal mentünk tovább Stresa-ba, majd onnan busszal mentünk Verbaniaba. Mikor Milanóba értünk találkoztunk jó pár ismerőssel, akiket még Nápolyban ismertünk meg. És Stresa felé már egy vonatunk utaztunk. Egy spanyol leányzónak pont mellénk szólt a jegye, Ines-nek. Eléggé kis beszédes leányzó, ő korábban egy másik szemináriumon vett részt, nem Nápolyban volt. Miután megérkeztünk Stresa-ba, megkerestük a buszmegállót, megvártuk a buszunkat, majd ebédre már meg is érkeztünk Verbaniaba. [flickr id=”9248275746″ thumbnail=”thumbnail” overlay=”true” size=”medium_800″ group=”” align=”none”] Vagy 10-15-en érkeztünk így egy időben meg. 🙂

Miután megérkeztünk, mindenki ugye elfoglalta a szobáját, lelakoltunk, szusszantunk egyet, majd mentünk ebédelni. Most Laurával külön szobába kerültünk teljesen. Én egy nagyon fiatal német lánnyal, és egy korombeli litván leányzóval kerültem egy szobába. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak, nem volt velük probléma. 🙂 A német leányzót Luisa-nak hívják, ha jól emlékszem, a litván pedig Donata. Vele sokkal többet beszélgettem, meg is beszéltük, hogy majd eljön hozzánk látogatóba ha tud. 🙂 Luisa összeismerkedett egy másik német leányzóval, és nagyon sok időt töltöttek együtt. Az ebéd hideg volt, salátafélékkel, meg a végén tortával. 🙂 Valami fagyitorta lehetett, de nagyon finom volt. Aztán megkezdődött a programsorozat.  [flickr id=”9245470089″ thumbnail=”thumbnail” overlay=”true” size=”medium_800″ group=”” align=”none”] Minden nap volt ugye programunk, reggeli után, majd ebéd, aztán program, aztán vacsi, aztán megint program…. Úgyhogy nem unatkoztunk egyáltalán. De ez a hely legalább nem volt börtön, és elmehettünk a városba, mikor volt kis szabadidőnk. A kaja is jó volt, és a társaság is. 🙂 Úgy érzem, hogy teljesen ki tudtam nyílni a programsorozat végére itt, és jól összeismerkedtünk a társasággal. 🙂

Az első este én is elmentem a többiekkel a városba,  [flickr id=”9245475233″ thumbnail=”thumbnail” overlay=”true” size=”medium_800″ group=”” align=”none”] ahol nem 1x öt perc séta után találtunk egy part menti nyitva lévő bárt, ahová be tudtunk ülni. Beszélgettünk, iszogattunk, majd valamikor hajnali egy után megindultunk visszafelé, mert eléggé hűvös volt már így itt a part mentén az éjszaka.

Másnap ugye már délelőtt is volt program, majd ebéd, aztán megint program, vacsora, majd megint egy kisebb program. De szerencsére az ebéd utáni programot be tudtuk fejezni előbb, így volt időnk mászkálni egy kicsit ismét. 🙂  [flickr id=”9245491819″ thumbnail=”thumbnail” overlay=”true” size=”medium_800″ group=”” align=”none”] Este most nem mentem el iszogatni a többiekkel, egész nap így is zombi voltam, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy a szobában maradok, és pihenek. Donata is így döntött, így együtt voltunk, és beszélgettünk egy nagyot. Meséltem neki ugye magamról, a projektemről, és ő is szintén. 🙂

Másnap szintén tele voltunk programmal.  Ez a pár nap ugye magáról az EVS önkéntességről szólt, meg arról, hogy hogy vagyunk így a félidőben, meg, hogy majd meg kell írnunk egy Youth Pass nevű, önéletrajzhoz hasonló dokumentumot az egész EVS projektünkről. Hogy miben fejlődtünk a projekt alatt. Úgyhogy erről szólt ez a pár nap. Ami még változás volt az előző konferenciához képest az még a nyelv volt. Ez már főként olaszul zajlott, csak nagyritkán fordítottak angolra. De szerencsére fejlődtem már annyit, hogy megértettem, hogy miről van szó, ha meg nem, akkor azt meg lefordították angolra, vagy megkérdeztem, hogy ez vagy az mit jelent. Szerencsére nem volt gond. Az étkezések közben is mindenki olaszul társalgott leginkább. De voltak néhányan, akik nem voltak hajlandóak csak angolul kommunikálni. Ők ezen a konferencián unatkoztak, mert ugye nagy részben olaszul zajlott. Az utolsó este Iskren egy bulgár fiú mondta nekem, hogy ugye nem akarok hamar elmenni aludni. Mondta, hogy menjek vele és a többiekkel beszélgetni, iszogatni. Mondván, hogy aludni ráérek majd másnap a vonaton is. Mondta ő, aki vagy 14 órát vonatozik. Mi csak olyan három körül. 🙂 Úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, meg is ittam az előző nap vásárolt bacardi koktélomat, majd utána meg söröztünk. 🙂 Gocha, akit még Nápolyból ismerünk mutatott egy nagyon egyszerű játékot nekünk, ami így hangzott. El kell számolni egytől pl 10-ig. Ha ez sikerül, akkor egy számot helyettesítünk valami mással. De a számolás úgy hangzott, hogy mindig csak egy ember mondhatja ki a számot. Ha ketten mondták ki egyszerre, akkor elölről kezdődik a számolás, és azok a személyek, pedig isznak pl. Ha sikerül elszámolni tízig, akkor meg helyettesítünk egy számot valami mással. Például a hatost csipcsirippre vagy nem tudom. 😀 És ugye aki elrontja a cserélt számot, akkor az ismét iszik, és elölről kezdődik a számolás. Kis bugyuta játék, de jól elvoltunk vele órákon keresztül. 😀

Ezt egy kisebb csoportban játszottuk, mert a többiek focimeccset néztek, majd miután vége lett, ők is csatlakoztak, majd elmentünk a hotel kertjében lévő focipályához, ahol az oktatók elbúcsúztak tőlünk, majd a csapat nekiállt játszani egy kicsit bonyolultabb, pszichológiai játékot. Én még beszélgettem kicsit a társasággal, majd eltettem magam másnapra.

Pénteken ugye elég korán keltünk, hogy menjünk reggelizni, majd hogy elérjük a buszt, ami elvisz az állomásra. A vonatunk fél kilenc körül indult Verbaniából Milánóba, majd a következő meg fél 12-kor Vicenza felé. Úgy kettő körül értünk haza. Én nekiálltam kimosni a ruháimat, majd kitakarítottam a fürdőt „unalmamba”, mert estére vendégeink jöttek. Victor és Aurélia. Őket Nápolyból ismerjük. Victor egy spanyol fiú, ő velünk volt most Verbaniába is, Aurélia meg egy francia leányzó, neki később lesz a második konferenciája.

Miután végeztem a takarítással, úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit a városba, nem ülök otthon. Beszéltem Valentinával, és meglátogattam őt a házukhoz közeli bárban. Mondta, hogy sajnos nem jól alakulnak a dolgai, és úgy érzi, hogy nagyon fogytán az ereje. És ugye nem csak Luciano a problémája, van még neki elég ezen kívül. Próbáltam kicsit lelket önteni belé, aztán eljöttem hazafelé. Még megálltam a Piazza dei Signori-n kicsit. Olvasgattam meg zenét hallgattam, majd Juan hívott, hogy megjöttek a vendégek, és, hogy használom-e a bicajomat. Mondtam, hogy most nem, így elindultak hozzám a térre. Az volt a terv, hogy elmennek egy közeli parkba, ahol most három napos fesztivál volt és minden este koncert. hívtak engem is, és mivel nem volt programom, így úgy voltam vele, hogy rendben, elmegyek velük. 🙂

A fesztivál tele volt kisebb standokkal, ahol mindenféle kézműves termékeket is árultak. Na nekem ez a mániám! Ha én meglátok ilyet, nekem oda kell mennem, és mindent meg kell néznem. 😀 Úgyhogy én le is ragadtam. A többiek elindultak a koncertet megnézni, én meg jól elvoltam a standoknál. 😀 Vettem is magamnak két kendőt a hajamba a Cooperatíva standjánál. 😀 Mikor dolgozom, sosincs időm körbejárni a boltot, itt meg most volt időm kicsit nézelődni náluk is.

Szombaton kicsit lustiztam, majd Auréliával és Victorral mentünk egy kört a városban. Jött Laura is, Juannal meg menet közben találkoztunk. Miután megsétáltattuk őket a városban, hazamentünk, majd csináltam nekik ebédet. Mindig enyém ez a szerep, már kezdem megszokni…..ha vendég jön, mindig én látom el élelemmel. Nem baj, csak ugye másnak is annyi zsebpénze van, mint nekem…..na mindegy.  Ebéd után kicsit sziesztáztunk. Időnként jót tesz, hiába nem szeretem nagyon, mert ugye minden be van zárva ilyenkor. majd felcsörögtem Lucianot, mert szülinapja volt, aminek nagyon örült. 🙂 Majd elmentem Auréliával és Victorral a Cooperatívához. Megnézték, ahogy Juan dolgozik, körbejárták a boltot is, majd megittunk 1-2 spritzet, és elindultunk hazafelé. Gyalog voltunk, így beletelt némi időbe, amíg hazaértünk. Később a skacok elmentek Juan egyik ismerősének a születésnapjára, és elvitték az én bicajomat is. Az volt a terv, hogy majd hazajönnek vele, és elmegyünk együtt a későbbi koncertre, mert este ismét koncert volt a parkban, mint korábban. Mivel elég sokáig nem jöttek, így úgy döntöttem, hogy rendben, elindulok gyalog, mert Anna közben meg már hívott, hogy ő odaért a koncertre Gigivel. Hát gyalog vagy jó fél órás út volt, de legalább odaértem biztosan, és nem tévedtem el! Pedig csak egyszer voltam erre bicajjal, ugye előző nap. 🙂 Miután megnéztük a koncertet, Anna hazahozott kocsival, így visszafelé már nem kellett gyalogolnom.

Vasárnap ismét a punnyadásé volt a főszerep. Mire én felkeltem, addigra Juan és a többiek már elmentek a városba megnézni a még kimaradt részeket. Mikor visszajöttek, én még pizsiben voltam, csináltak ebédet, ez alatt átöltöztem, és csatlakoztam hozzájuk. Miután elmentek a skacok az állomásra, úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit süttetni magam a parkba, mert az idő nagyon jó volt. Aztán megálmodtam, hogy nekiállok befesteni a hajam, mert már eléggé le volt nőve. Hazamentem, és nekiláttam a remekműhöz. Ugye szegény Valentinának nincs most erre kapacitása, meg nem is akartam most ezzel zaklatni, de Laura aranyos volt, mert a végét ő festette be, ahol ugye nem láttam rendesen, de a végeredmény szerencsére egész jó lett ahhoz képest, hogy most csináltuk először mind a ketten. 😀

jún 24

2013. június 17-23.

Hétfőn ugye szabad vagyok, mint általában. Valentina hívott reggel, hogy Luciano eljött a kórházból, és elment a drogközpontba az orvoshoz, ahol én már korábban voltam vele, majd távozott. Az orvossal nem tudott beszélni, csak ennyi információja volt, hogy a kórházból eljött, elment a központba, majd távozott. Én még kissé álmos voltam, mert ekkor keltem, de úgy döntöttem, hogy rendben, megyek egy kört a városban, hátha meglátom valahol. Mikor megérkeztem a nagy parkba, próbáltam elérni Valentinát, hogy hátha mondták neki a kórházból, hogy mit viselt Luciano, mikor eljött. Nem értem el hirtelen, mert foglalt volt, de visszahívott. Mondta, hogy megkerült Luciano, magától bement a communitába, ahol korábban volt. Ennek nagyon megörültem, még a könnyeim is kicsordultak ettől a hírtől. Mert ugye ez már egy jó lépés a javulás felé, ha magától vonul be, és nem kényszeríti erre senki. Miután én is lenyugodtam kicsit, megbeszéltük Valentinával, hogy találkozunk a házához közeli bárban. Én egy capuchinot ittam, majd elmentünk Fabioért, ő a kisfia, és biciklire pattantunk, hogy elmenjünk Ivanahoz a bárba. Itt én megittam egy spritz-et megnyugvásként, ő meg egy sört, ettünk 1-1 tramezzinit, majd elindultunk a központba a mi lakásunkhoz. Megebédeltünk nálunk, majd elsétáltunk Fabioval együtt fagyizni egyet. Míg fagyiztunk, Fabio rohangált kicsit az egyik téren, ahol szerencsére nem járnak autók (én ezért szeretem nagyon), majd elindultunk haza hozzánk. Út közben Fabio az egyik szökőkútnál teljesen összevizezte magát, ami annyira tetszett neki, hogy alig bírtuk elhozni a szökőkúttól. 🙂 Mikor hazaértünk Fabio már álmos volt, így lefektettük aludni. Közben csörgött a telefonom, Luciano keresett, és tudatta, hogy jól van, és érdeklődött, hogy én hogy vagyok. Mondtam, hogy most, hogy hallom a hangját jól, mert ugye azért aggódtam érte. Megbeszéltük, hogy nincs semmi baj, most foglalkozzon a gyógyulásával, ha szükséges minden nap beszélünk, ne aggódjon emiatt. Most foglalkozzon a gyógyulással, ne azzal, hogy mi lesz később.

Miután Fabio felébredt elmentünk Ivana bárjába, ahol, amíg beszélgettünk kicsit Luciano ismét hívott, hogy most már üzemel a telefonja ismét. A hangja is jobb volt egy kicsit már.

 

Kedden reggel a bárban dolgoztam. Majd Valentinához mentem meló után. Kettőkor végeztem hivatalosan, de maradtam még tovább, mert Lara jött a bárba, hogy beszéljen szőke barátnénkkal. Mivel Pippo is el volt foglalva, hogy beszélgessen velük ismételten a beosztásról (szőkeségének sosem tetszik a beosztásunk), így addig besegítettem még egy fél órát a bárban. Mivel itt van az anyukája Valeriának, és szombaton vele akar lenni, így „jó fejségből” bevállaltam a szombat estét helyette.

Még hétfőn megbeszéltük Valentinával, hogy mivel nagyon jó az idő elmegyünk az egyik helyi strandra kedden, ami közel van a központhoz, ahol dolgozom. Meló után elmentem hozzá, majd megvártuk míg Fabio felébred, és elmentünk strandolni. Nem nagy a strand, de az úszósapka kötelező mindenkinek. Ugye ez is segít, hogy tiszta maradjon a víz. Két medencéje van, az egyik mély a felnőtteknek, a másik kisebb meg a gyerekeknek. Mi a gyerek medencéhez mentünk ugye a picur miatt. Elfoglaltunk két napozóágyat, ez itt ingyenes. Szépen sütött a nap, napoztunk, pancsoltunk Fabioval.

Szerdán ismét reggelre mentem dolgozni, majd meló után hazamentem, és úgy döntöttem, hogy csinálok valami kis apróságot Lucianonak a születésnapjára, hogy hátha ez is erőt ad neki a programhoz. Úgyhogy ezen munkálkodtam.

Csütörtökön estére mentem dolgozni, így elég sok időm volt. Illetve nem olyan sok, mert ugye ilyenkor kettőre megyünk, és estig vagyunk. Elég sokáig aludtam, majd ügyködtem megint kicsit, majd próbáltam kitalálni, hogy mit vegyek fel, amiben talán nem fogok elolvadni kint, mert lassan már úgy érzem, hogy hőgutát kapok. Mikor másnap megyek vissza reggelre dolgozni, mindig úgy érzem, hogy egyszerűbb, ha inkább bent alszom a bárban, és nem megyek haza. 🙂 Egyébként most Liarával meg az anyjával vagyok csak itthon, mert Juan és Laura elmentek Rómába. Kíváncsi leszek, hogy el tudjuk-e majd viselni egymást. Mondjuk szerintem nem leszek sokat itthon, mert pl holnap kétszer is megyek majd a bárba.

Pénteken reggelre mentem dolgozni, most Mártival kezdtem a napot. Én végeztem délben, elmentem ebédelni. Volt egy kisebb felfordulás ebéd közben, mert éreztek egy kis földrengést, és mindenkinek ki kellett mennie az épületből. Mondjuk én nem éreztem semmit sem ebből, és ezzel nem voltam egyedül. Nem mindenki érezte. Majd miután befejeztem az ebédet levittem Mártinak is az ő adagját. Ő egyedül dolgozott kettőig, de mivel éhes volt, így úgy voltam vele, hogy addig besegítek neki, amíg eszik. Majd ellepték a bárt az emberek, és így nem hagytam egyedül. Majd kettő előtt kicsivel, mikor már nem kellett rohangálni, megkérdeztem tőle, hogy van-e még szüksége segítségre, vagy hazamehetek-e most már. Mint kiderült, ő teljesen elfelejtette, hogy én délben végzek, és nem kettőkor. Szegénykém nem győzött bocsánatot kérni, és mondta, hogy hát mért nem szóltam. Mindegy. Láttam, hogy nem győzte volna egyedül, így besegítettem neki.

Majd hazamentem, kicsit aludtam, és mentem vissza estére dolgozni ismét. Az esti program az emeleten volt, vagyis a konyhán. Egy mesterszakács jött előadást tartani, és mily meglepő, hogy az ételek vegetáriánusok voltak…. Én azt hittem, hogy majd az ételeknél kell segíteni, de nem, hanem a felszolgálásban kellett csak, meg az italokat töltögettük. Nem egyedül voltam, hanem másik három leányzóval, akik a Tangramból jöttek, de csak pár órát, majd mentek is. Miután vége lett a programnak, jöhetett a takarítás, majd mivel a vezetőség is eljött (Pippo, Marina, Lara, Daniele, Franceska….), így odaültettek közéjük beszélgetni. De most már egyre több mindent megértek, úgy érzem. 🙂 És ez jó érzéssel tölt el nagyon. És kaptam ajándékba egy al barco-s pólót, amiben dolgoztam. 🙂 Így most már nekem is van ilyen. 🙂

Szombaton estére mentem dolgozni. Mivel pénteken volt vagy éjfél mire hazaértem, és volt vagy fél kettő mire ágyba kerültem, így elég sokáig aludtam. Beszéltem Zsuzsi barátnémmel skype-on kicsit, majd készülődtem dolgozni. Közben Franceska hívott, hogy hányra megyek, mert ő úgy tudta, hogy ötre, de Pippo hatra írt be, mert előző nap ugye sokáig bent voltam. Franceskával mindig sikerül időben végezni a bárban, szeretek vele dolgozni. 🙂 Szerencsére most nem volt túl sok vendég, így valóban időben végezhettünk. Miután hazamentem, Anna hívott (Luciano és most már az én barátom is), hogy volna-e kedvem elmenni velük vasárnap napozni, meg pancsolni egyet. Mondtam, hogy mért ne, és megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk a cooperatívánál. Ő sem tudott bővebb információt, csak annyit, hogy víz mellé megyünk, vigyek fürdőruhát. 🙂

Vasárnap reggel, ahogy felkeltem, gyorsan csináltam pár szendvicset. Nem sokat, mert ugye este tudtam meg, hogy másnap megyünk valamerre, majd indultam is a bicajommal a coopertavíához. Ahogy megérkeztem, jött Anna is. Elmentünk megreggelizni, majd találkoztunk a többiekkel az egyik nem messze lévő boltban. Mikor megtaláltuk őket, láttuk, hogy három rekesz sörrel ácsorognak a pénztárnál. 🙂 Ugyanis, mint kiderült a program, egy nem messze lévő folyóparthoz megyünk piknikezni. Jött Gigi is, meg Kelvin (ő szintén a cooperatívánál dolgozik a konyhán), és a barátnője, meg az ő ismerőseik. Elég sokan voltunk. 🙂

Kelvin és a családja, hoztak grillt is, így azon sütögették a finom husikat. Mi Annával és Gigivel elmentünk a folyónak egy részéhez, ahol Gigi beleugrált a folyóba. lég hideg volt, meg egy egy részen nagyon erősen folyt a folyó, és mivel én nem tudok biztosan úszni, így nekem elég volt csak az, hogy belemártóztam, majd kifeküdtem napozni Annával. Elég hosszan mentünk arra a helyre, ahol ugrálni lehetett, és mikor már majdnem odaértünk, át kellett menni a folyó egy hevesebb szakaszán. Anna papucsban volt, és a víz szerencsésen elvitte az egyik párját a papucsának. 🙂 Szegénykém mérges is volt miatta. Én szandálban voltam, nekem könnyebb dolgom volt. Csak az volt kicsit rossz, mikor telement a szandálom kis apró kavicsokkal, és nem tudtam a vízzel kimosni hirtelen. Később visszaindultunk a többiekhez, mert ők közben ugye készítették az ebédet. Út közben találkoztunk Kelvinnel, aki elindult megkeresni minket, mert egy adag husi már elkészült. Nagyon kis édes volt a negyvenakárhányas rózsaszín, virággal díszített gumipapucsában. 😀

Visszamentünk, de út közben én még nekiálltam kavicsokat gyűjteni, mert nagyon szép nagy fehér kavicsok voltak mindenféle, és a víz simára mosta a felületüket, így arra gondoltam, hogy később majd kifestem őket. Úgyhogy egy jó nagy adag kaviccsal tértem vissza.

Ettünk, majd Annával ismét elmentünk napozni. 🙂 Később Gigi megint elment arra a helyre, ahol ugrálni lehetett, majd a sapkája nélkül jött vissza, mert elvitte a víz. 🙂 Úgyhogy fél pár papuccsal és egy sapkával szegényebbek lettünk, de viszont sok élménnyel gazdagodtunk. Legalábbis én. 🙂 Nagyon jól érzetem magam, sokat nevettem, napoztam, pancsoltam.

Miután hazaértünk Vicenzába, felhívtam Valentinát, aki mondta, hogy otthon vannak, menjek át nyugodtan. Pizzáztunk egyet, beszélgettünk kicsit, majd hazamente. Miután hazaértem, nem sokkal később hívott Anna, hogy nem ment haza Padovába, hanem Giginél alszik, és volna e kedvem még egy kicsit kimozdulni. Elmentem érte a kórházhoz közel, mert nem ismerős Vicenzába, majd bicajjal eljöttünk a központba Megittunk 1-1 spritzet, majd én megettem még egy fagyit, majd megindultunk hazafelé. 🙂

Sikerült nagyon jól éreznem magam, és nem győztem megköszönni nekik a csodás programot! 🙂 Remélem még sok ilyenben lesz részem! 🙂

jún 19

2013. június 10-16.

Hétfőn sosincs nagyon programunk. Most Juannal nekiláttunk netet keresgélni a városban, mert otthon még mindig egy rémálom netezni, mert semmit sem tölt be sajnos. Így beültünk az egyik nyilvános netező helyre a városban.

Kedden ismét a bárban dolgoztam, majd később Larával és Annával beszélgettem. Megtudtam tőlük, hogy Luciano elment a communitából reggel, és senki sem tudja, hogy hová indult. Elkezdtem ugye érthetően aggódni, hiszen semmit sem lehet ilyenkor tudni, hogy mit akarnak csinálni az emberek. Később találkoztam Ivanánál Luciano húgával és a barátaival. Ők sem tudtak róla sajnos sokat, csak annyit, hogy délelőtt volt Ivanánál, és mondta, hogy elege van a communitából, mert mindenki zombi körülötte a sok gyógyszertől, ezért inkább eljött. Majd távozott a bárból is. Később még sikerült vele beszélnem telefonon, aztán teljesen eltűnt….semmit sem tudtunk róla. Próbáltam rávenni, hogy menjen vissza, de sajnos nem sok sikerrel.

Szerda reggel a bárban dolgoztam, majd miután végeztem elmentem Valentinához, Luciano húgához, hogy tud-e róla valamit. Sajnos semmit, de megbeszéltük, hogy ha előkerül, vagy megtudunk valamit, értesítjük egymást és a barátokat. Beszélgettünk még egy kicsit, addig felhívta Luciano orvosát, meg a kórházat, hogy látta-e valaki, de senki nem tudott semmit. Azt beszéltük, hogy később elmegyünk a rendőrségre, hogy segítsenek megkeresni. Majd elindultam hazafelé, csak kicsit lassabban, mert út közben jobban figyeltem, hogy hátha kiszúrom valahol. És szerencsére így is lett, kiszúrtam, ahogy ücsörgött a Teatro Olimpico-val szemközti múzeum lépcsőjén. Nem volt a legjobb állapotban ugye, de nem hagytam magára, és értesítettem a húgát, aki elkezdte intézni, hogy hova is menjünk vele az estére és mit csináljunk később. Mivel a pszichológusa nem fogadta aznap este már, csak holnap, és a communitá, ahonnan eljött azt mondták, hogy előbb az orvossal kell beszélnie, csak aztán engedik vissza, így a helyi karitasznál intéztünk neki szállást. Hogy segítsek Valentinának, mert másnap reggel ő dolgozott, én viszont csak délutánra mentem dolgozni, megígértem, hogy elkísérem az orvosához Lucianot másnap reggel.

Csütörtökön reggel elmentem ezért a jómadárért a karitaszhoz, és elkísértem az orvoshoz. Ha jól értettem, akkor egy másik orvos kellett volna neki, akinek megadták az elérhetőségét neki. Majd mivel csak kettőre mentem dolgozni, így próbáltam nem egyedül hagyni, mert nem szerettem volna, ha megint eltűnne. Mivel a telefonja odalett, így elkísértem venni egyet, majd próbáltam belé életet lehelni, és megígértettem vele, hogy keresse fel az orvosát mindenképp, majd elmentem dolgozni. Nem voltam túlságosan nyugodt, de reméltem, hogy nem csinál megint hülyeséget a drága. Borzasztó lehet átélni azoknak az embereknek újra és újra, akiknek a családtagjuk, szerettük beleesett ebbe a szörnyű függőségbe…

Hazafelé menet találkoztam Ivana bárjánál Valentinával (Luciano húga, nem a francia leányzó. Ő már hazautazott a múlt hét szombaton Párizsba.) és a többiekkel. Míg ott voltam, beszéltek Lucianoval telefonon, és minden rendbe volt vele. Beszélgettünk még egy kicsit, majd elköszöntem, és elmentem haza aludni.

Pénteken ismét csak estére mentem dolgozni. Mártinak írtam egy sms-t, hogy megyek kicsit előbb, és ebédelek a cooperatívánál. Elmentem, megreggeliztem a városban, ettem egy brióst (ami ugye croassant), capuchinoval, majd megvettem a hajfestéket a következő festéshez. 🙂

Hazamentem, próbáltam meditálni, pihenni kicsit, majd mentem dolgozni. Most Franceskával dogoztam, de ő meg elég rosszul érezte magát, ezért Marina váltotta le este 7 körül. addig is próbáltam minél többet segíteni neki, de nem hagyott mindent, így pl előre dolgozott a takarításban. Marinával viszont így hamar be tudtuk fejezni a takarítást. Munka után még elmentem Valentinához, és beszélgettünk kicsit. Megbeszéltük, hogy majd befesti a hajam, ha lesz egy kis szabad ideje meg nekem is, mert ugye nem könnyű össze egyeztetni a dolgokat. Amíg beszélgettünk, csörgött a telefonja, a kórházból keresték Luciano miatt, mert vagy ő ment be, vagy valaki bevitte. Szerencsére jól volt, és mondták, hogy holnap mennek érte a communitából, és beviszik őt. Így mind a ketten megnyugodtunk kicsit, majd hazamentem és én is nyugodtan aludtam.

Szombaton valamikor 11 körül keltem fel, majd tettem egy bevásárló körutat a közelben lévő drogériába, és megvettem, ami ugye szükséges időnként. Még csak épphogy elindultam Valentina keresett, sajnos nem jó hírekkel…. Luciano nem ment be a communitába, elment a korábbi orvoshoz, és kapott két napra elegendő gyógyszert, és senki sem tudta, hogy hova tűnt ismételten. Mivel tudtuk, hogy nincs ugye pénz nála, így nem tud sok mindent csinálni, de azért volt épp elegendő ok az aggodalomra. Tettem egy kört a városban munka előtt, közben megreggeliztem az egyik bárban (brios és capuchino 🙂  ), majd munkába indultam. Mielőtt odaértem volna a bárba csörgött a telefonom, Luciano keresett. Ezen meglepődtem, de természetesen felvettem. Mondta, hogy látta, hogy kerestem, és azért hívott, hogy jól van. Azt nem tudtam kiszedni belőle, hogy hol van, mert szerintem ő sem tudta, sajnos nem volt abban az állapotban, hogy meg tudja nekem mondani ezt az információt. Mondtam neki, hogy dolgozom, és keresni fogom mindenképpen hat után. Hívtam Valentinát, hogy kaptam életjelet, elmondtam neki a fejleményeket, majd mentem dolgozni.

Miután végeztem a munkával, próbáltam Lucianot elérni, de már hiába, mert ismét ki volt kapcsolva a mobilja. Hazafelé menet megálltam Ivana bárjánál, és Donz-al telefonszámot cseréltünk. (Ő Ivana élettársa és Luciano barátja.) Mondták, hogy ők sajnos már nem tudták őt elérni, és nincs ötletük, hogy hova mehetett. Mondtam, hogy teszek megint egy próbát a szokásos útvonalakon, ahol már korábban pl megtaláltam egyszer, és értekezünk.

Mivel nem találtam meg, de Parco Quirini-ben találkoztam az egyik volt lakótársával, aki mondta, hogy látta vagy tegnap vagy ma délelőtt a házukhoz közel elvinni a biciklijét, így értesítettem Donzt ezzel a friss információval. Mondta, hogy nemsokára zárnak, és ők is megpróbálnak utána járni a központban. Egyébként a központban melegfelvonulás volt, és rengeteg ember mindenfelé. Így nem volt könnyű dolgunk, hogy megtaláljunk egyetlen embert ebben az iszonyat nagy tömegben. Még mielőtt hazamentem volna a parkból elbicajoztam a volt lakhelyéhez közel, mert ha elment a bicikliért, talán valamerre arra kószál. Mivel nem jártam sikerrel, így ismét tettem egy kört a központban, majd hazamentem. Később Valentina hívott friss információval, miszerint Donz megtalálta Lucianot, de nagyon-nagyon rossz állapotban sajnos. 🙁 Mondta Valentina, hogy nem biztos, hogy neki is meg nekem is jót tesz, ha ilyen állapotban látjuk őt, de egyikünk sem bírt a seggén maradni, így nekiindultam, hogy megkeresem őket. Valentinával Ivana bárjánál találkoztunk, mert Donz értesítette őt, hogy elindultak haza hozzá, és ő meg közel a bárhoz lakik. Mivel nem érkeztek meg, így kerestük őket telefonon, majd elmentünk a központba, Campo Marzio-ba, mert ott vesztette szem elől Lucianot Donz mint kiderült. Nem sokkal később Nikola (Valentina élettársa) megtalálta Lucianot, aki valóban szörnyű állapotban volt. Próbáltam én is beszélni vele, már amennyit megértett abból, amit mondtam. Próbáltam szóval tartani, amíg mentőt hívtak hozzá, mert sajnos ez volt szükséges ebben a pillanatban a számára. Miután elvitték a mentősök, elindultunk mindannyian hazafelé, Donz még elment vele a kórházba. Csak remélni tudjuk, hogy holnap jobban lesz valamennyire, és visszamegy a communitába, hogy részt vegyen továbbra is ebben a leszoktató programban, mert e nélkül nem sok esélyt látok jelen pillanatban arra, hogy sikerüljön neki leszokni a drogokról. Jelenlegi állapotában sajnos nem. Ha kicsit erősödik, akkor talán már egyedül is menni fog neki, de most sajnos nem elég erős ehhez. Előbb egy adag terápia, aztán meglátjuk….. Én sosem fogom megérteni ezt úgy érzem, de tudom, hogy ez egy rettentő szörnyű betegség, amiben ő is és sok más ember is szenved a világon. Nem tudom, hogy mennyi sikersztori van ezen a téren, de csak remélni tudom, hogy az övé lesz az egyik később a többi közül! Meglátjuk. Holnap egy új nap jön.

Régebbi bejegyzések «